Tegnap késő este egy kis összejövetelről autóztunk haza családommal. A gyerekek kifáradva a hátsó ülésen kókadoztak a melegben, mi is alig vártuk már, hogy újra otthon legyünk. Az Esze Tamás utcából fordultunk ki a Halomi útra, amikor kisebbik lányom egyszer csak megszólal:

"Fúúúj! Ki pukizott?"

És valóban! A bekapcsolt klíma miatt zárt ablakok ide vagy oda, az autóban sanda illatok kezdtek terjengeni ... és akkor eszembe jutott a helyszín, úgyhogy magabiztos természetességgel vágtam rá:

"Áááá! Ez nem az! Tudod, itt vagyunk a Halomi út végén, itt mindig ilyen bűz van!"

A probléma ezzel egy másodpercre letudva, de rögtön utána megszólalt bennem a Képviselő: "Magabiztos természetességgel"? Hogy mi van? Már miért is lenne az? Hiszen ez NEM TERMÉSZETES! Feldereng, hogy kora tavasszal itt az emberek bokáig jártak a fekáliában a legutóbbi csőtörés után, majd a kármentésre érkező szippantós autó alatt szakadt be ez út. A csőtörés és a beszakadt útpálya helyrehozatala hónapokig húzódott - mint utóbb kiderült, az egyszer már helyrehozott csatorna az építkezés ideje alatt újra eltört egy nem megfelelő közdarab beépítése miatt -, decens csatornaszag terjengett mindenütt, nem lehetett közlekedni a környéken és rágcsálók tetemeit vizsgálgathatták a közeli iskolába, óvodába igyekvő gyermekek az útmenti árokban.

Az elhúzódó munkálatokat megúnva, és a lakóktól beérkező egyre több panaszt kezelendő előterjesztéssel kívántam élni a képviselő-testület felé, hogy vizsgáltassuk felül a környék csatona hálózatát, majd a vizsgálat megállapításai alapján egyszer 's mindenkorra oldjuk meg az itt élők rendszeresen visszatérő problémáját. Javasalatomat - ahogy az ebben a ciklusban a demokratikus ellenzék oldaláról érkező bármely javaslattal történni szokott - a FIDESZ-KDNP-s többségű testület lesöpörte az asztalról - a helyi TV-nek adott, a kérdéssel foglalkozó interjúm sem került adásba -, miközben hosszas értekezést hallgathattunk meg arról Ughy Attila polgármestertől - aki egyúttal fővárosi képviselőnk, és a Fővárosi Közgyűlés Városfejlesztési, Közlekedési és Környezetvédelmi Bizottságának tagja is -, hogy a Főváros tisztában van a problémával, szakaszosan újítják fel a Halomi úti gerincet, és ahogy haladnak előre, ez a tarthatatlan állapot idővel rendeződni fog. ...

Jelentem, NEM RENDEZŐDÖTT! Az itt élők mindennapjainak - szó szerint - "szerves" része a csatornaszag, és a rettegés: mikör önt ki újra a kanális, mikor árasztja el a pincéket, garázsokat a fekália? A mostani intenzív csapadékot hozó időkben erre ismét komoly az esély ... de ne legyen igazam!

Ezen merengtem az autót vezetve, mígnem gondolataimból a legújabb fekvőrendőr "rázott föl", amit sikerült a Háromszéki utca becsatlakozásánál olyan futóműszaggatóra hangolni, hogy az párját ritkítja.

(Persze ezt senki nem szereti szóvá tenni, hiszen ez nem PC: gyermekeink biztonsága mindenek felett, és az új, X+1-dik fekvőrendőrnél is lehetne még többet tenni .... stb., stb. S addig is a szakmaiatlanság ismét tort ül a józan ész felett.)

Ez a környék tényleg el lenne átkozva?! ... vagy csak a kormánypárti sikereket rendszeresen közzétevő, a problémákat ellenben rendre elhallgató képviselői hírlevelek kiadásában jeleskedő FIDESZ-es Dámsa Józsefnek nincs elegendő súlya a kormánypárti frakcióban ahhoz, hogy végre valami rendesen készüljön el a Ganzkertvárosban?

Mindössze ennyit spórolt az útépítő minden egyes méternyi szegélykövön a kerületben végzett útfelújítások során, ha a kiemelt szegély helyett az elenyészően olcsóbb 'K'-szegélyből épített. S ez az oka annak is, hogy az Önkormányzat utóbb parkolásgátló korlátokat kell építsen, hogy biztosítsa a zöldfelületek és a telepített fasor védelmét. Klasszikus példája annak, amikor a rosszul előkészített beruházás utóbb többletköltségeket generál.

Kádár Tibornak az 5. ÖEVK (A Lakatos telep egy része, a Lipták és Rendessy telepek tartoznak ide) FIDESZ-es képviselőjének facebook oldalán találtam a hírt, hogy Önkormányzatunk a zöldfelületek és a telepített fasor védelme érdekében parkolásgátló korlátokat helyezett el egyes utcákban. Ime:

Mit is látunk a képen? Egy kertvárosi utcát, úgynevezett "lakóutcát", ahol az ott élők természetes igénye az utcán történő parkolás. Erre ott az alkalmas útfelület, és valóban nem szerencsés helyette az úttest és a járda közötti zöldsávba állni az autókkal, főként, ha az útpálya szélessége ezt nem is indokolja. Persze ha az útfelújítás során az utca teljes hosszában kiemelt szegély helyett ú.n. 'K'-szegély épült, amit eredetileg arra találtak ki, hogy az úttest elhagyását megkönnyítsék a gépkocsik számára - pl. egy parkoló, vagy kapubehajtó felé -, akkor a lakók joggal gondolhatják, hogy az útfenntartó célja az volt, hogy a parkolás ne az úttesten, hanem mellette történjen.

Készült tehát egy szegély, ami megkönnyítette a zöldsávban történő parkolást, majd elhelyeztek egy sor korlátot, ami ellehetetlenítette azt. Mennyivel egyszerűbb lett volna a minden szegélykövet csak ott és arra használni, ahova és amire szánták. Előbbin az útépítő spórolt(*), utóbbi viszont az önkormányzat extra költsége, azaz mindannyiunk közös pénze.

Megj: Nem csak a parkolásgátló korlátok növelik a költségeket. Útfenntartás szempontjából a hosszú távú hatások is fontosak. A K-szegély nem akadályozza meg a talaj zöldsávból az útfelületre történő átmosódását, nagyobb esőzések esetén pedig az útfelületi szennyeződések bemosódását a szomszédos zöldsávba. Hiába védjük a zöldfelületet és a fasorokat tehát a parkoló autóktól korláttal, ha az út gumiörleményes, olajos sara, vagy téli időszakban a szórósót tartalmazó olvadék akadálytalanabbul jut a zöldsávba, mint egy markáns kiemelt szegély esetén.

(*) Megnéztem a Leier, a kisméretű előregyárott betonelemek gyártásában piacvezetőnek számító cég árlistáját, amiből az alábbi derült ki:

• hagyományos szegélykő: 4 db/m - 240 Ft/db - 960 Ft/m
• K-szegélykő: 4 db/m - 235 Ft/db - 940 Ft/m

A különbség 20Ft/m, vagyis ~2%.

A kérdés - remélem, mindenki érzi - költői! Véleményem szerint kerületünknek szüksége lenne egy hatékony, professzionális állatvédelmi szolgálatra. Nem csak azért, mert az állatvédelemmel kapcsolatos feladatok ellátását a törvény kötelező feladatként az önkormányzat jegyzőjéhez, mint Állatvédelmi Hatósághoz rendeli, hanem azért is, mert nap mint nap tapasztaljuk, hogy ez nem valamiféle divatszülte hóbort, hanem - sokszor szó szerint -  a véres valóság.

Hazánkban ma már eléggé szigorú állatvédelmi törvény (1998. évi XXVIII. trv.) van érvényben, ugyanakkor annak alkalmazásában a mindennapi gyakorlat még bőven hagy kívánni valót. Az állatok sorsát szívükön viselő sokaknál már kezd betelni a pohár, de nagyon úgy tűnik, a hatalom mai fura urai szemében csak egyféle élet létezik - valahogy úgy, ahogy csak egyféle együttélésre képesek családként tekintetni -, mégpedig az emberi élet. Ez önmagában persze méltánylandó, de a XXI. században már nagyon(-nagyon) kevés. Ahogy gondolkodás nélkül vágják ki a több évtizedes fák tömegét egy-egy beruházás érdekében, ahogy egy veszélyeztett faj életterét számolják föl kétes hasznosságú kerítés építése ürügyén, úgy övezi nemtörődömség és következmény-nélküliség a családoknál - elvben kedvtelésből - tartott állatok sorsát, körülményeit is. Persze nincsenek véletlenek ...

Az érzelmi síkon túl is vannak más indokok is az állatvédelem komolyan vétele mellett. Órákat beszélhetnénk, terjedelmes esszéket írhatnánk a közegészségügyi, közbiztonsági vagy akár a szociológiai aspektusokról - igen, vannak ilyenek is -, de ennek a cikknek most nem ez a témája. Fogadjuk tehát el, hogy állatvédelemre szükség van, s ennek tükrében fűzzük tovább a gondolatsort.

Ha a fentiekben megállapodhatunk, akkor viszont az a véleményem, hogy egy professzionális állatvédelmi szervezet nélkül elláthatók ugyan az állatvédelemmel kapcsolatos feladatok, de abban nem sok köszönet lesz, cserébe viszont legalább jó sokban fog kerülni. Miért is? Nos, azért, mert az állatvédelmi feladatok ellátása is egyfajta szakma. A jogi háttér hibátlan ismerete és az erő alkalmazásának képessége (v.ö.: hatalom) mellett empátiára, az állatok szeretetére, tapasztalatra és speciális eszközökre, bázisra van szükség hozzá. Ha ez így együtt nincs meg, ha bármi hiányzik a láncból, az állatvédelem nem tud teljeskörű lenni, s annak az állatok, s az állatokat szerető emberek látják kárát. Létre hozhat persze az Önkormányzat egy "professzionális", szakosított egységet e célból, s fel is szerelheti minden szükséges kellékkel, csak lehet hogy egyszerűbb, hatékonyabb és olcsóbb lenne az eleve e célra jött szervezetek között találni együttműködő partnereket.

Majdnem napra pontosan egy éve, hogy a szocialisták frakcióvezetője ez ügyben interpellálta a területért felelős alpolgármestert, dr. Lévai István Zoltánt az iránt érdeklődve, mégis hogyan képzeli ez az állatvédelmi feladatok ellátását a kerületünkben a jövőre nézvést. Tették ezt azért, mert közben más kerületekben - elsősorban Újpesten - jó példákat láthattunk e feladat sikeres és eredményes ellátására.

Az alpolgármester akkori válaszában még a tél (2015 tele) beállta előttre ígérte (jegyzőkönyv 75.-76. oldal), hogy leteszi az állatvédelmi koncepciót a Testület asztalára. Az akkor interpelláló Kőrös Péter ezt tudomásul véve fogadta el az interpellációra adott választ. A javaslat elmaradt, s néhány, az állatvédelemmel foglalkozó szervezetekkel lefolytatott tapogatózó tárgyaláson túl nem sok minden történt az ügyben. Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy újra rákérdezzünk Lévai úrnál, hogyan képzeli megvalósítani az állatvédelmi feladatok ellátását kerültünkben, s mivel érdemi előrehaladást tavaly óta az ügyben nem tapasztalhattunk, kérdéseim szóról szóra ugyanazok, mint amiket képviselőtársam alig egy éve intézett hozzá ugyanebben az ügyben:

Talán most történik végre valami!