"Környezetemben több, az általános iskolát befejező gyermek kezdi meg idén tanulmányait különböző középiskolákban. Jómagam is tanítok középiskolásokat.
Hallgatom a szülőket, nézem az órarendeket, és elborzadok: legtöbbjüknek öt tanítási napból egyszer van hét (7) órája, a többin nyolc (8) és kilenc (9). KILENC!

Emberek, kormányzat! Nooooormális?

Nem kezdeném azzal, hogy annak idején a Steinmetzben jellemzően 6 óránk volt - nagy néha 7 -, mégis ember lett belőlünk, inkább pár ellenvetést mondanék:

- egy dolgozó ember munkaideje nyolc (8) óra, a diák az isokolai órák után még tanul, házi feladatot készít, azaz az órarendben leírtak csak egy részét képezik kötelező feladatainak. ARÁNYTALAN!

- 14-18 évesekről beszélünk. Ez még a tágan értelmezett gyermekkor! Miért és milyen jogon záratja le ezt bárki idejekorán? EMBERTELEN!

- És még mindig a 14-18 évesek. Életkori sajátosság a koncentráció képességének hiánya, a serdülő korral együtt járó fáradékonyság. Hogyan lenne képes többet teljesíteni, mint egy felnőtt ember. ÉSSZERŰTLEN!

- Állítólag "sportos nemzet" vagyunk. Ebbe a vízióba nem kevés közpénzt és egyéb erőforrást is invesztálunk. (Gondoljunk csak a "mindennapos testnevelés" bevezetésére az általános iskolákban, vagy a STADIONOKRA). És ennek a nemzedéknek mikor jut majd ideje - és ereje - a sportra - mikor fognak majd FOCIZNI járni? -, a kikapcsolódásra, a rekreációra? Hétvégén éjszakába nyúló bulikon? (Vagy bármikor a hét közben elhanyagolva az iskolát?) EGÉSZSÉGTELEN, KONTRAPRODUKTÍV!

Miért van az, hogy 20-30 évvel ezelőtt még meg tudták szervezni a középiskolai oktatást heti 30-33 tanórával, ma pedig erre képtelenek?

Tudom, nem ma kezdődött folyamat ez, nem okolható érte csak ez a hatalom, azt viszont el kell mondani, hogy ha valahol kellett volna reform, úgy itt biztosan! Mégis nyoma sincs! ... Mert ahogy sok más területen, úgy itt is volt más, fontosabb szempont, mint az EMBER. 
Legyenek bármilyen fiatalok, egyszer - és nagyon hamar - ők is választók és választhatók lesznek. Remélem emlékezni fognak ezekre az évekre, és okosabb döntéseket hoznak majd!"

Pár napja a fenti posztott tettem közzé csak úgy, dühömben a facebookon. Soha nem látott mértékű reakciót, nagyon sok értékes hozzászólást váltott ki szülőkből, diákokból, pedagógusokból egyaránt. Kaptam néhány privát levelet is az ügyben. Ezek közül szeretnék most egyet megosztani veletek, melyet egy gimnáziumban tanító ismerősöm küldött a fentiek kapcsán:

" Itt mondom el neked, hogy ez csak rosszabb lesz és a hatása beláthatatlan mind az egyénre mind a társadalomra. Ha akkor redménye lett volna a tüntetésünknek vagy a tisztelt szülők veszik a fáradtságot és mellénk állnak a számtalan tüntetés alkalmával, mára nem itt tartanánk. No de sebaj! Megvárjuk, amíg mindenki érintve érzi magát és akkor - de csak akkor - robban a bomba. Nem túlzás, mert a gyerekek ezt a terhelést csak ideig óráig bírják. A tapasztalatom szerint még az őszi szünettel együtt is a december elején megérkezik a "tüszős mandula", aztán január végén az influenza járvány, egyre gyakoribb a mononukleózis - ami korábban nagyon ritka volt -, és a vírusos tüdőgyulladás. Persze még plusz a tornaórák állandó kisérője a törött végtagok, bicegő gyerekek, akik mostanra már nem gipszben hanem korházban végzik.
És ez csak a fizikai állapot. A Mentálisról már ne is beszéljünk! A szorongó, magát alul értékelő, amúgy kiváló képességű gyerek, akiket megnyomorít az a tapasztalat, hogy bármennyire is akarja, nem tudja megosztani magát a tanulás, az utazás, a lecke írás és a saját személyiségének igénye között. Egy hónap, és mindenki hulla fáradtan fog közlekedni. Nem a valós képességek szerinti megnyilvánulásokat kapjuk az iskolában, hanem az automata túlélő üzemmód kapcsol be azzal együtt, hogy az érdeklődés, kreativitás, lelkesedés viszont kikapcsol. Sajna nem csoda! A gimiben a 11. évfolyamban 40-42 heti óraszámról beszélünk. És akkor még nem evett, nem aludt, nem írt házit, nem járt edzésre, nem olvasott könyvet, nem rajzolt nem zenélt ... nem GONDOLKODOTT a gyerek. Szép jövő! Nem vagyok jós, de ha ez nem változik - már idén is késő lett volna -, jövőre rémes, hogy mi sül majd ki belőle. Tök' mindegy, hogy milyen iskolába jár a gyerek ..."

Az eredeti poszt:

Van, aki teljesen elveszíti a kapcsolatát vele

de akad, aki megvilágosul.

Február 16-án az alábbi bejegyzés jelent meg a kerületi FIDESZ facebook oldalán:

A poszt az ételosztás napján felkerült a kerület legnagyobb létszámú közéleti csoportjának falára is, ahol többen nemtetszésüknek adtak hangot, amire viszont nem késett sokáig a válasz. A vitába hamarosan beszállt Kucsák László asszisztense is, aki egyrészt azonnal leszedte a keresztvizet mindazokról, akik kritikus véleményt fogalmaztak meg

, másrészt megpróbálta védeni a mundér becsületét.

Úgy gondoltam a helyzet megér egy blogposztot, ezért inkább ezt a formát választottam véleményem kifejtésére.

Egyetértve sok kommentelővel magam is úgy gondolom, hogy egy kormánypárti politikusnak nem ez a feladata. A kerület hatalmi helyzetben levő országgyűlési képviselőjének az a dolga, hogy olyan viszonyokat teremtsen, amikor ilyetén jótékonykodásra nincs szükség. Erős szociális hálót, jó vásárlóerőt biztosító fizetéseket, megfizethető élelmiszer-árakat ... és ha minden kötél szakad, akkor támogatást civil szervezeteknek, egyházaknak, akik a "minden jószándék és társadalmilag hasznos kormányzati tevékenység ellenére is" leszakadókkal foglalkoznak. Tegye ezt törvénnyel, jogszabállyal, merthogy ő most törvény- és jogalkotó! És ha nem képes ezt elérni, akkor lássa ezt be, mondjon le a mandátumáról, vagy legalább is ne legyen része a törvényalkotó többségnek, váljon függetlenné, és vonuljon ellenzékbe! Sok mindent tehet, de kormánypártiként ezt nem. (Magunk között: annak, aki ezt a tanácsot adta neki, vagy nem figyelmeztette, amikor felmerült benne az ötlet, már nem lenne szabad állásban lennie mellette.) 

Ha mindezt belátja, de ennek ellnére nem akar civileket támogatni a cél érdekében - ami lássuk be, a NER (ha elfelejtettük volna: Nemzeti Együttműködés(!) Rendszere) Magyarországán kijelölt legújabb közellenség, a civil szféra tekintetében az ő szempontjából még érthető is -, nos akkor is van a kezében eszköz: kormánypárti képviselőtársain vagy a polgármesteren keresztül előterjesztéssel élhet az Önkormányzatnál (SZMSZ. 19.§.(1)), hogy a köz, azaz mindannyiunk pénzének egy részét ezentúl fordítsuk a rászorulók ingyenes étkeztetésére, vagy szervezzen az önkormányzat, tehát kerületünk közössége egy ilyen eseti akciót. Nyilván sok képviselő megszavazta volna - köztük jómagam is. Igaz, ez nyílt beismerése lenne annak, hogy a sokmilliárdnyi közpénzt elégető kormányzati sikerpropaganda ellenére nem igaz, hogy:

Hogy biztosan megértsék, egy, a labdarúgás világából vett hasonlattal írnám le a helyzetet: ez az akció egy hatalmas öngóllal végződött!