Tisztelt támogatóim, kedves barátaim!

Az önkormányzati választás jelenleg ismert adatai alapján elmondhatom, hogy a választók bizalmából folytathatom képviselői munkámat. Bár a 9. sz. egyéni körzetben nem sikerült megszereznem a győzelmet, a demokratikus összefogás kompenzációs listájáról ismét bekerültem a képviselő-testületbe. Az ország legszélesebb körű összefogása sem volt elegendő azonban ahhoz, hogy az abban résztvevő pártok jelöltjei megszerezzék a testületi többséget, így nem sikerült visszahódítanunk a kerület vezetését a kormánypártoktól. Nem lehetek tehát, és nem is vagyok elégedett.

Az a politikai közösség, amely az elmúlt hónapokban felvette a harcot a kerületi narancsuralommal, igen sokszínű, az élet fontos dolgairól helyenként mást-mást, de a demokráciáról, az igazságosságról és a szolidaritásról döntően ugyanazt gondoló emberek közössége. Épp olyan, amilyennek egy egészséges országban a politikai közegnek lennie kellene. Voltak vitáink a kampány során, voltak hangsúly- illetve stílusbeli véleményeltéréseink, de a célunk közös volt: egy szociálisan érzékenyebb, igazságosabb, odafigyelőbb önkormányzatot szerettünk volna vezetni még utoljára, mielőtt a mindent eluraló hatalmi gépezet a rendszerváltás e legnagyobb vívmányát, a szabad önkormányzatiságot is végleg bedarálja. Meg akartuk akadályozni, hogy a már beélesített felmondásoknak, jogerőssé vált kilakoltatási végzéseknek érvényt szerezzenek, hogy az önhibájukon kívül bajba került emberek utcára, családok szétszakításra kerüljenek. Át akartuk csoportosítani az egyre beszűkülő költségvetési forrásokat annak érdekében, hogy ne költsünk tízmilliókat látványos, ám szükségtelen presztízsberuházásokra addig, amíg vannak olyan önkormányzati tulajdonú bérlakásaink, melyek állapota nemhogy az Elbán, de lassan már a Rábán túl álattartóépületnek sem tenné azokat alkalmassá, vagy amíg iskoláinkban a taneszközöket a szülők szerzik be, az ebédlőben ellenben érintetlenül kerülnek a szemétbe a felszolgált adagok, mert gyermekeink számára ehetetlenek.

Sok közös célunk volt, de nem csak a célok voltak közösek. Közös lett a tábor, a választók azon közössége, amely bízott benne hogy e széles összefogás áttörést érhet el, ezért szavazatával támogatta jelöltjeinket! Bár a Párbeszéd Magyarországért Párt politikusa vagyok, listáról bejutott képviselőként kötelességem, hogy azt a közösséget, melynek szavazatai ismét mandátumhoz juttattak, az új önkormányzatban megkülönböztetés nélkül képviseljem. Nem esik majd nehezemre! A kampány során az összefogás jelöltjei között sok lelkes, okos és jószándékú emberrel hozott össze a közös munka, akik rengeteget dolgoztak a sikerért, ami némelyüknek összejött, némelyüknek azonban elmaradt. Az ő munkájuk sem mehet veszendőbe! Építő javaslataikat, jó elképzeléseiket tovább kell vinnünk a kerület közösségének hasznára, épülésére - és ez a mi dolgunk, a Testületbe jutott ellenzéki képviselőké, pártállásunktól függetlenül. Őszinte örömömre szolgál, hogy ebben viszont már valószínűleg nem leszek egyedül, hiszen a jelen állás szerint úgy tűnik, a PM egy második listás mandátumot is szerzett, s ezzel Horváth Zsófia személyében az ország talán legfiatalabb önkormányzati képviselőnője is Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzatának tagja lesz. És itt kell megemlítenem Mérő Pétert, aki az Együtt - a Korszakváltók Pártja színeiben került be - ráadásul egyéni körzetet nyerve - a Testületbe abból a körzetből, amelyben korábban Vilmányi Gábor képviselte az ott élőket, és aki nagyon sok segítséget nyújtott ahhoz, hogy ezeknek az embereknek továbbra is baloldali, velük és értük dolgozó képviselője maradjon.

Hatalmas köszönettel tartozom az Együtt és a PM segítőiből álló kerületi csapatnak, és végül, de semmiképpen sem utolsó sorban családomnak, gyermekeimnek és feleségemnek, akik elviselték hiányomat az elmúlt hónapokban, és elfogadták és vállalják mindazokat a kompromisszumokat, amelyek ma együtt járnak Magyarországon az ellenzéki léttel, az ellenzéki politizálással!

Az illem úgy kívánja, ezért meg is teszem, hogy gratuláljak a kerület újraválasztott polgármesterének, valamint minden megválasztott képviselőnek - legyen az kormánypárti vagy ellenzéki - az elnyert mandátumához! Nincsenek azonban már illúzióim, megtanultam, megtanultuk, mire számíthatunk a Nemzeti Együttműködés Rendszerében. Ennek megfelelően csak azt ígérhetem: "Amilyen az adjon Isten!, olyan lesz a fogadj Isten!" S eközben építjük, erősítjük saját politikai közösségünket, a PM-et, mert szükség lesz alternatívára - inkább előbb, mint később!

Tegnap estére a házam előtti összes oszlopról fideszes ellenfelem képe nézett vissza rám. (Nyilván nem véletlenül, hiszen a körzetemben sehol másutt nem találkoztam két egymás melletti plakátjával egy kis utca közepén.)

Igazán kedves figyelmesség, de nem fogom viszonozni: túl messzire kellene mennem ehhez, és különben sincs semmi értelme olyan körzetben kitenni a plakátomat, ahol nem vagyok jelölt!

A hatalom jelenlegi birtokosainak viselkedésében az az egyik legfelháborítóbb, hogy bár minden eszközük megvan ahhoz, hogy az ízlésüknek és érdekeiknek megfelelő törvényeket hozzanak, és ezáltal teremtsenek nekik tetsző "rendet" az országban, már erre sem veszik a fáradságot. Kényúrként viselkedve, magukat a törvényeken felülállónak tartva uralkodnak. Megtehetik, hiszen övék az ország, a hatalom ... de nem mindörökké!

Jó példa volt erre az ötödik kerületben elkövetett törvénysértés, amikor magánlakás ablakáról vágták le az Együtt polgármesterjelöltjének, Juhász Péternek a molinóját:

Aki nem ismeri a hátteret:

• nincs olyan jogszabály a Belvárosban, ami alapján ilyen hirdetést a kampányidőszakban tiltott dolog lenne kitenni egy magánlakás ablakába, vagy akár az épület homlokzatára,
• ha valamilyen módon mégis ürügyet találna a hivatal arra, hogy ezt a molinót el kell távolítani, akkor az elsősorban az azt kihelyező dolga, amire határozatban kell felszólítani, majd ha nem hajtja végre, úgy adott idő elteltével saját költségére, de az önkormányzat által kell azt eltávolítani.

Mert ez a törvény, ez a rend! És ezt negligálta a hivatal, vagy éppen a polgármester, amikor az önkormányzat járművével önhatalmúlag leszedette a molinót. Törvénytelenül, közpénzt költve rá!

Nem telik el pár nap, és ugyanezt tapasztalhatjuk meg kies kerületünkben is. Adott ugye az "Ügy": polgármesterünk és a gyanu szerint a hivatal más vezetői is az önkormányzat, azaz mindannyiunk pénzét sajátjukként használva, számla nélkül költekeztek. Hogy mire és mennyit, egyelőre nem tudjuk: az ügyre ismét figyelmet irányító cikkel ellentétbe nem tagadták meg a válaszadást, mindössze élve a törvény által biztosított utolsó határidővel majd épp a választás napján - vagy az azt követő munkanapon - juthatunk ezen információk birtokába. A számviteli törvény smafu, az információ-szabadságról rendelkező azonban ebben az esetben a végletekig pontosan betartva.

Kampány van. Az ellenzék elhelyez egy táblát a poglármester óriásplakátja mellett, ahol felhívják a figyelmet arra, hogy máig nem tudjuk, mégis mekkora összeget és kiknek számoltak el számla nélkül az önkormányzatnál. A tábla elhelyezésére engedélyt nem kértek ugyan, de igencsak véleményes dolog, hogy kampányidőszakban egy ideiglenes hirdetőfelület elhelyezéséhez ez szükséges-e egyáltalán. A válasz azonban mindenképpen törvényt sért. Nem a FIDESZ kampányfőnöke száll ki a tábla "felavatásával" egyidőben megrendezett sajtótájékoztató helyszínére, nem dokumentál, nem tesz bejelentést a Helyi Választási Bizottságnál, ha gondja van a táblával. Nem, nem! A Közterületfelügyelet és a Városgazda munkatársai jelennek meg - közpénzből. Ezután egy méretes - és egyébként túlsúlyos teherautóval a tábla elé állnak. Az autó ugyancsak a Városgazdáé, a kertészeké és semmi dolga ott, ráadásul tengelyterhelése nagyobb mint az ott megengedett maximum, így szabálysértően tartózkodik a helyszínen - közpénzből. Végül a táblát az önkormányzat cégének dolgozóival  - fizetésük közpénz - egyszerűen leszereltették és elvitték. Körülményesen hangzik? Mondom egyszerűbben: ELLOPATTÁK.

(forrás: http://lorincimagazin.blog.hu/)

Amíg ugyanis a Helyi Választási Bizottság, vagy a Pogármesteri Hivatal nem ad ki határozatot az ügyben, nem szólítja fel a táblát állítót annak eltávolítására, amit az határidőre nem hajt végre, addig bizony a tábla eltávolítása nem jogszerű, azaz törvénytelen. Hatalami szóval adtak utasítást tőlük függőségi viszonyban álló alkalmazottaknak egy bűncselekmény elkövetésére. Pontosan ugyanúgy, mint amikor a hivatal pénzügyese jelzi, hogy "a blokk nem elég az elszámoláshoz, Polgármester úr!", mire a válasz: "Kérem elszámolni!"

Számoljunk el október 12-én!