Tisztelt támogatóim, kedves barátaim!

Az önkormányzati választás jelenleg ismert adatai alapján elmondhatom, hogy a választók bizalmából folytathatom képviselői munkámat. Bár a 9. sz. egyéni körzetben nem sikerült megszereznem a győzelmet, a demokratikus összefogás kompenzációs listájáról ismét bekerültem a képviselő-testületbe. Az ország legszélesebb körű összefogása sem volt elegendő azonban ahhoz, hogy az abban résztvevő pártok jelöltjei megszerezzék a testületi többséget, így nem sikerült visszahódítanunk a kerület vezetését a kormánypártoktól. Nem lehetek tehát, és nem is vagyok elégedett.

Az a politikai közösség, amely az elmúlt hónapokban felvette a harcot a kerületi narancsuralommal, igen sokszínű, az élet fontos dolgairól helyenként mást-mást, de a demokráciáról, az igazságosságról és a szolidaritásról döntően ugyanazt gondoló emberek közössége. Épp olyan, amilyennek egy egészséges országban a politikai közegnek lennie kellene. Voltak vitáink a kampány során, voltak hangsúly- illetve stílusbeli véleményeltéréseink, de a célunk közös volt: egy szociálisan érzékenyebb, igazságosabb, odafigyelőbb önkormányzatot szerettünk volna vezetni még utoljára, mielőtt a mindent eluraló hatalmi gépezet a rendszerváltás e legnagyobb vívmányát, a szabad önkormányzatiságot is végleg bedarálja. Meg akartuk akadályozni, hogy a már beélesített felmondásoknak, jogerőssé vált kilakoltatási végzéseknek érvényt szerezzenek, hogy az önhibájukon kívül bajba került emberek utcára, családok szétszakításra kerüljenek. Át akartuk csoportosítani az egyre beszűkülő költségvetési forrásokat annak érdekében, hogy ne költsünk tízmilliókat látványos, ám szükségtelen presztízsberuházásokra addig, amíg vannak olyan önkormányzati tulajdonú bérlakásaink, melyek állapota nemhogy az Elbán, de lassan már a Rábán túl álattartóépületnek sem tenné azokat alkalmassá, vagy amíg iskoláinkban a taneszközöket a szülők szerzik be, az ebédlőben ellenben érintetlenül kerülnek a szemétbe a felszolgált adagok, mert gyermekeink számára ehetetlenek.

Sok közös célunk volt, de nem csak a célok voltak közösek. Közös lett a tábor, a választók azon közössége, amely bízott benne hogy e széles összefogás áttörést érhet el, ezért szavazatával támogatta jelöltjeinket! Bár a Párbeszéd Magyarországért Párt politikusa vagyok, listáról bejutott képviselőként kötelességem, hogy azt a közösséget, melynek szavazatai ismét mandátumhoz juttattak, az új önkormányzatban megkülönböztetés nélkül képviseljem. Nem esik majd nehezemre! A kampány során az összefogás jelöltjei között sok lelkes, okos és jószándékú emberrel hozott össze a közös munka, akik rengeteget dolgoztak a sikerért, ami némelyüknek összejött, némelyüknek azonban elmaradt. Az ő munkájuk sem mehet veszendőbe! Építő javaslataikat, jó elképzeléseiket tovább kell vinnünk a kerület közösségének hasznára, épülésére - és ez a mi dolgunk, a Testületbe jutott ellenzéki képviselőké, pártállásunktól függetlenül. Őszinte örömömre szolgál, hogy ebben viszont már valószínűleg nem leszek egyedül, hiszen a jelen állás szerint úgy tűnik, a PM egy második listás mandátumot is szerzett, s ezzel Horváth Zsófia személyében az ország talán legfiatalabb önkormányzati képviselőnője is Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzatának tagja lesz. És itt kell megemlítenem Mérő Pétert, aki az Együtt - a Korszakváltók Pártja színeiben került be - ráadásul egyéni körzetet nyerve - a Testületbe abból a körzetből, amelyben korábban Vilmányi Gábor képviselte az ott élőket, és aki nagyon sok segítséget nyújtott ahhoz, hogy ezeknek az embereknek továbbra is baloldali, velük és értük dolgozó képviselője maradjon.

Hatalmas köszönettel tartozom az Együtt és a PM segítőiből álló kerületi csapatnak, és végül, de semmiképpen sem utolsó sorban családomnak, gyermekeimnek és feleségemnek, akik elviselték hiányomat az elmúlt hónapokban, és elfogadták és vállalják mindazokat a kompromisszumokat, amelyek ma együtt járnak Magyarországon az ellenzéki léttel, az ellenzéki politizálással!

Az illem úgy kívánja, ezért meg is teszem, hogy gratuláljak a kerület újraválasztott polgármesterének, valamint minden megválasztott képviselőnek - legyen az kormánypárti vagy ellenzéki - az elnyert mandátumához! Nincsenek azonban már illúzióim, megtanultam, megtanultuk, mire számíthatunk a Nemzeti Együttműködés Rendszerében. Ennek megfelelően csak azt ígérhetem: "Amilyen az adjon Isten!, olyan lesz a fogadj Isten!" S eközben építjük, erősítjük saját politikai közösségünket, a PM-et, mert szükség lesz alternatívára - inkább előbb, mint később!