A csapadékvíz-elvezetés megoldatlanságának problémaköre az egyik fontos feladat, amire az őszi önkormányzati választások után felálló új városvezetésnek megoldást kell találnia. Hálás téma ez az ellenzék számára, hiszen egyre gyakrabban szembesülünk a nagy intenzitású záporokkal és következményeikkel, és az elárasztott utcákban tengelyig gázoló autókat látva könnyű rámutatni a jelenlegi városvezetés nemtörődömségére és/vagy hozzá nem  értésére a csapadékvíz-elvezetés kérdéskörét illetően. Innen aztán már csak pár hozzászólás kell, hogy eljusson az  internetes közösség szokásos gyűlölködésig, két táborra szakadásig, árok ásásig. (Mondjuk ez utóbbi az adott esetben nem is lenne olyan nagy baj, de erről majd később.)

a kerület legkülönbözőbb helyszínein az elmúlt hetekben készített fotók

Az indulatos kommentháború azonban nem vezet sehova! A tócsák ellen nem szavakkal kell küzdeni. Ezért is gondoltam úgy, hogy érdemes összefoglalni mindazt, mik azok a tettek, amelyekkel érdemben kezelhetjük a problémát. A csapadékvíz-elvezetés problémájával megkerestem kerületünk vezetését is, a tőlük kapott válaszlevelet itt teljes terjedelmében közre adom, de írásomban helyenként ki is emelek pár arra érdemes sort a belőle.

Mi az ok?

Véleményem szerint, egyre kevésbé vitatható, hogy a Kárpát-medence időjárása nagy változásokon megy keresztül napjainkban. A klímaváltozás eredményeként régiónkban olyan, eddig ismeretlen, de legalább is szokatlan meteorológiai jelenségekkel találkozunk rendszeresen, mint a szupercellák, vagy a tornádók. Megváltozott a csapadék intenzitása is: ugyanaz, vagy nagyobb mennyiség hullik le fele annyi idő alatt, mint akár csak 15-20 évvel ezelőtt is. Megelégedéssel tölt el, hogy ezt már önkormányzatunk hivatalosan is elismeri:

Mi az okozat?

Ezen nincs mit magyarázni: településeink hagyományos csapadékvíz-elvezető rendszerei - már ahol megmaradtak - nem ilyen körülményekre lettek tervezve, így nem is felelnek meg azoknak. A téma az utcán hever, pontosabban csobog, zubog, ömlik hatalmas összefüggő vízfelületek képében, járhatatlan utakat, elöntött kerteket, beázott pincéket, garázsokat hagyva maga után. 

Járulékos, ám egyáltalán nem lebecsülendő problémát jelentenek a helyzet közegészségügyi vonatkozásai. Az ázott pincék, a nedves falak mindenki által ismert egészségügyi problémákat okoznak, de ennél is súlyosabb a túlterhelt közcsatorna hálózat kiöntésekor a felszínre kerülő fekália,

illetve a felszínre menekülő, "rendes körülmények között" a csatornákban lakó rágcsálók egyre sűrűbb megjelenésével együtt járó fertőzésveszély.

patkány teteme a Halomi úton, a Kandó téri iskolától alig 50 méterre

Mit lehet tenni?

Elvezetés

Az első, és kézenfekvőnek tűnő megoldás, hogy a fölös csapadékvizet el kell vezetni? Hova is? Egy ú.n. "befogadóba", ami rendszerint valamilyen természetes víz, amiből vagy párolgás útján távozik vagy maga is egy nagyobb befogadóba továbbítja az összegyűjtött csapadékot. Kerületünk esetében ez a Gyáli patak lenne, ide kellene eljuttatni a csapadékvizeket. Ez ugyan végleges és tökéletes megoldás, hiszen a patakból a Dunába kerül a fölös víz, de azért van itt pár "kisebb" probléma. Egyrészt ugye a patak nincs mindenhol, azaz összefüggő cső-, illetve árokrendszert kellene létesíteni annak medréig, ami jelentős forrásokat igényel. Ráadásul ezek a csövek nem a megszokott méretű csatornák, hanem azoknál sokkal nagyobb átmérőjűek. Ha belegondolunk azokba az áldatlan állapotokba, amiket a legutóbbi csatornázás okozott a kerület még csatornázatlan részein, akkor azt szorozzuk meg hárommal, és vetítsük ki a teljes kerületre, hiszen szinte sehol nincs megoldva a közműves csapadékvíz-elvezetés. Ilyen munkára a kerültnek, de még a fővárosnak sincs elegendő forrása, és amíg az EU-s kohéziós politika vonatkozó szakpolitikájának célja - amúgy helyesen - a kommunális szennyvíz kezelésének megoldása szerte az Unióban, addig EU-s forrásra sem lehet nagyon e területen számítani. Amit tenni lehet, hogy egy koherens terv mentén kicsi, de finanszírozható fejlesztésekkel rakni össze a rendszer elemeit, amelyek egyszer majd egy működőképes rendszerré állnak össze valamikor a távoli jövőben. Logikus és elfogadható, ám gyors változást nem hozó módszer ez, és erős a gyanúm, hogy a klímaváltozással folytatott versenyben ezzel a tempóval alul fogunk maradni. A kerületi önkormányzattól kapott tájékoztatás szerint jelenleg ezt a stratégiát követi a városvezetés.

Szikkasztás

A csapadékvizeknek megvan az a jó tulajdonsága, hogy legtöbb esetben nyugodtan a talajba vezethetők, azaz elszikkaszthatók (hiszen az eső is a talajra esne, ha nem burkolnánk le egyre nagyobb területeket.) Ezzel a módszerrel is találkozhatunk a kerületben, ám a műszaki feltételek megteremtésével itt már jócskán vannak bajok. Kezdjük az árkokkal, amiket elég sok helyen lehet látni - régieket, újakat egyaránt -, ám ezek normális esetben nem szikkasztásra kellene szolgáljanak, hanem a fentebb tárgyalt "elvezetésre". Ehhez azonban összefüggő rendszert, hálózatot kellene alkossanak az árkok - és ez az, ami szinte teljes mértékben hiányzik. Ad-hoc módon, ahol éppen erre alkalmasnak tűnő felületet találtak mélyítettek árkokat, melyek elvezetés híján gyorsan megtelnek a csapadékvízzel, és adott esetben nagyobb problémát okoznak, mintha nem lennének.

Ha megkövetelnénk az átereszek létesítését a gépkocsi-bejáróknál, ha megtorolnánk az árkok betemetését, hogy helyükön parkolók jöhessenek létre, ha hálózatban gondolkodnánk az új árkok létesítésekor, azok betöltenék szerepüket. Jelenleg nem teszik! A szikkasztás másik megoldása a szikkasztó kutak, öblök létesítése. (Utóbbira láthattunk példát a Petőfi utca felújítását követően.) Ezek hatékonysága azonban kétséges, mert egyrészt folyamatosan  takarítani és karban tartani kellene őket, másrészt teljesítőképességük függ a talajvíz szintjétől és a környező talaj vízfelvevő képességétől is. A szikkasztó kút problémája az, hogy viszonylag kis felületen próbál nagy mennyiségű vizet átadni a talajnak, amely ezt - ha kellően laza szerkezetű - képes is fogadni, ám ha kötött, agyagos, akkor bizony nem. A szikkasztás tervezendő nagyjából ugyanúgy, mint egy csatorna-hálózat. Nem lehet ötlet szerűen bárhova, bármekkora szikkasztó műtárgyakat elhelyezni, mert semmi garancia nincs arra, hogy elvárásainknak megfelelően fognak majd működni. Sok helyen nem is működnek.

Igen, jól látod: azok a kör alakú betonlapok az utólag épített szikkasztó kutakat fedik a Dalmady Győző utca és a Kossuth Lajos utca kereszteződésében. Szemlátomást képtelenek ellátni a feladatukat.

Az egyik TFFB-ülésen, ahol szóba jött a csapadékvíz-elvezetésének kérdése annak kapcsán, hogy olyan szűk helyre is árkot ástak, ahol így az út mellett nem maradt padka, az árok túloldalán pedig megtámasztás hiányában megsüllyedt a járda, el szerettem volna kérni az új vízelvezető árkok tervi dokumentációját és vízjogi engedélyét. Azt a választ kaptam, hogy

... vízjogi engedélyre ezeknél az árkoknál nincs szükség, EZÉRT(!) terveztetni sem kell azokat, így nem tudnak ilyen dokumentációval szolgálni.

... és még mindig: SZIKKASZTÁS

Az ingatlantulajdonosoknak saját telkükön belül kellene elszikkasztaniuk az ingatlanjukra lehulló csapadékvizeket. A közcsatornába vezetni azt tilos. Ezt a szabályt be kellene tartatni, és szankcionálni megszegőit. Minél kevesebb területet burkolunk le, annál nagyobb az aktív szikkasztásra képes felület, azaz annál könnyebb helyben kezelni a nagy esők "áldását". Van tehát felelősségünk nekünk, lakosoknak is a helyzet kialakulásában, még ha nem is túl jelentős.

Gyűjtés

Az utóbbi idők leghasznosabb környezetvédelmi akciója volt a kerületi önkormányzat részéről a csapadékvíz-gyűjtő edények sikeres pályázata. Jelenleg is fut ilyen pályázat, csak most a Fővárosi Környezetvédelmi Alapból lehet forrást nyerni. Ezt a gyakorlatot mindenképpen folytatni, a lehetőségeket bővíteni kell. A csapadékvíz gyűjtése kettős haszonnal jár.

Egyrészt az összegyűjtött csapadékot öntözésre, gépkocsi mosására vagy éppen felforrósodott út- és járdafelületek hűtésére lehet felhasználni, amivel jelentős megtakarítás érhető el a vízszámlánkban. (Többet takarítunk meg, mint a "locsolási mérővel", hiszen ott a vízért fizetünk, csak a csatornáért nem, itt azonban semmilyen közműdíj nem jelentkezik.) Eközben csökkentjük az ivóvíz-felhasználást is, azaz nem használunk olyan célra ivóvizet, amire nem szükséges, azaz a vízzel magával is (nem csak az árával) takarékoskodunk. Van azonban még egy kedvező hatása, ami elsőre talán nem kézenfekvő: a gyűjtőedényekben felfogott csapadékvíz nem terheli azonnal az elvezető rendszereket, így még ha nem is használjuk fel azt, csak később öntjük ki - azaz "pufferelünk", akkor is tehermentesítjük a rendszert, azaz mérsékeljük a kárt és kellemetlenségeket. Tehát rajtunk is múlik - ismét csak kis mértékben, de mint tudjuk, sok kicsi sokra megy!

Szabályozás és más "szoft" eszközök

A fentiekben gyakorlatilag végig tárgyaltam a csapadékvíz okozta probléma kezelésének lehetséges módozatait, amiket nyilván együttesen, és mindig az adott helyzethez legalkalmasabb módon kell alkalmazni. Az önkormányzat szakapparátusának tudnia kell a dolgát, és ami a felelősségi körébe tartozik azt lehetőségeihez mérten legjobb tudása szerint el is kellene végezze. Vannak azonban további módszerek a kezünkben, amik abban segítenek, hogy a lakosság oldalán jelentkező felelősséget tudatosítsuk.

Szankcionálás

Ide tartozik a szabálytalanságok  (vízelvezető árkok  betemetése, feltöltése, átereszek elzárása, csapadék-csatorna közcsatornába kötése vagy utcára vezetése) felderítése és szankcionálása. Erről fentebb már írtam.

Ösztönzés és szabályozás

Ide tartozik az ösztönzés és szigorúbb szabályozás, amit leginkább az építési előírásokon keresztül lehet érvényesíteni. Van olyan kerület a fővárosban, ahol a telekméret függvényében meghatározott térfogatú föld alatti csapadékvíz-tárolók létesítését írják elő új épületek építésekor (v.ö.: tárolás, pufferelés)

Kivonat a svábhegyi KÉSZ-ből - csapadékvíz kötelező tárolása, zöldtető, szikkasztókút csak szakvélemény alapján: minden együtt egy szakmailag korrekt, környezettudatos szabályrendszerhez! Valahogy így kell ezt!

, és létezik olyan szabályozás is, ami pl. a bruttó szintterületben ad engedményt zöldtetők létesítése esetén. A zöldtető ugyanis csökkenti a csapadékvíz lefolyási sebességét és talaja fel is szívja a csapadék jelentős hányadát, így pufferként is mérsékli az elvezető rendszer terheltségét.

(forrás: http://impressmagazin.hu/franciaorszagban-kotelezo-a-napelem-vagy-a-zoldteto/)

Tájékoztatás

És ide tartozik az oktatás, ismeretterjesztés és tájékoztatás is. Ez utóbbihoz kívántam e bejegyzéssel magam is hozzájárulni.

Az ősszel felálló új önkormányzatnak fontos feladata lesz, hogy az itt vázolt megoldási lehetőségek mindegyikét lehetőségeihez mérten maximálisan használja ki, lobbizzon fővárosi, kormányzati és EU-s forrásokért és szabályozások érdekében, hogy gazdaságosan, de hatékonyan számolhassuk fel mielőbb a kerületi csapadékvíz-elvezetési problémákat. Erről is szó volt a közelmúltban lezajlott egyeztetésen, ahol országgyűlési képviselőnk, Kunhalmi Ágnes és polgármester-jelöltünk, Szaniszló Sándor Budapest - reményeink szerint - következő főpolgármesterével, Karácsony Gergellyel egyeztetett az előttünk álló feladatok közös megvalósításának lehetőségeiről.