Olvasom Fegyverneki Sándor, korábbi országos főépítész, a kiemelt budapesti beruházások kormánybiztosa tanácsadójának mai, "Merjünk kicsik lenni" c. cikkét a Magyar Időkben, és nem tudom megállni szó nélkül.Végzettségem szerint építész és várostervező, városgazdász vagyok, így nem csak fővárosi polgárként, hanem szakmai szempontból is érint az ügy, mégsem akartam soha igazán állást foglalni a "magasház-kérdésben". Nem akartam, mégpedig azért nem, mert sohasem éreztem, hogy ez egy annyira jelentős szakmai kérdés lenne, mint amekkora purparlét csapnak állandóan körülötte a "kompetensek".
A magam részéről meglehetősen technokrata vagyok, ezért aztán a szívem mélyén egy percig sem voltam, és most sem vagyok a magasházak ellen. Szívesen meghallgatom a pro- és kontra érveket, hajlandó is vagyok elgondolkodni rajtuk, de úgy gondolom, a magasház - ahogy Fegyverneki is írja - az építés tudományának egy új lépcsőfoka, amire ha valaki tehetséget és erőt érez magában, előbb-utóbb feltétlenül fel kell lépjen. A "Város" szempontjából pedig bizonyos - és szerintem igen tág határok között - valójában közömbös egy, vagy akár több ilyen épület is. (Nyilván nem látnék ilyet szívesen a Várnegyed közepén, vagy a Szent István Bazilikával szemközt, és ha épül, akkor jó ha a neki megfelelő arculatú városnegyedben épül fel, de részemről nagyjából itt vége is a történetnek.) A városi ingatlanok drágulásának, a népesség és a forgalom növekedésének szükségszerű velejárói ezek az épületek, és még mindig szerencsésebb, ha ugyanazt a hasznos négyzetmétert relative kis területen valósítják meg, mintha hektárokat foglalnak le ugyanarra a célra. Idővel hozzászokunk a látványukhoz, sőt, ha minőséget képviselnek meg is szeretjük, el is ismerjük azokat. Summa summarum: engem nem zavarnak!
Ugyanakkor a cikk nem tetszik, sőt feldühít. Fegyverneki szakmai érvei jók. Osztani tudom őket, jórészt egyet is értek velük, és éppen ezért nagy kár, hogy a szakmában elismert kollégánk fölöslegesen és igaztalanul hoz fel olyan "szempontokat" is, amelyek nem függnek össze a magasház kérdésével, ám arra tökéletesen alkalmasak, hogy fokozzák az ország megosztottságát, ismét "mi"-re és "ti"-re válasszák szét az embereket. Valótlanság és mélyen sértő, lenéző is egyúttal azt állítani, hogy amikor egyes állami nagyberuházások ellen az emberek felemelik a szavukat, akkor azt azért teszik, mert "kicsik" akarnak maradni. Nem! Azért teszik, mert - ilyen vagy olyan okokból - nem értenek vele egyet, miközben arra mindannyiunk pénzét kívánja elkölteni a mindenkori hatalom.
Fegyverneki így ír cikkében - érdemes szó szerint idézni:
"Megkezdődhet-e az első „kis” magyar magasház építése? (A Lánchíd pesti hídfőjéből nézve pont akkora, mint az Erzsébet híd pilonja.) Avagy sikerül elérni, hogy valami újra NE ÉPÜLJÖN meg?Szinte látom már a következő népszavazási kezdeményezést: „Egyetért-e Ön azzal, hogy Magyarországon ne épüljön semmi, ami nagy?” Ne épüljön világkiállítás, stadion, múzeumi negyed, atomerőmű, vizes vb, magasház. Merjünk kicsik lenni!"
Álljunk is meg egy pillanatra, hiszen a "magasház-kérdés" itt el is bukik! Legjobb tudomásom szerint az eddig szóba jövő elképzelések egyike sem közpénzből megvalósuló beruházás lenne, és a közvagyont más módon - pl. az épített örökség védelme szempontjából - sem érintené.* A mostani, Kopaszi-gátra tervezett épület sem ilyen: magánberuházás.
A felsorolásban említett összes "nagy dolog" azonban állami beruházás, közpénz jelentős felhasználását igényli, ám ezentúl még egymáshoz is vajmi kevés közük van. Vegyük csak sorra!
Világkiállítás: nyilvánvalóan állami beruházás, aminek az országimázson túl nem sok haszna van, viszont remek alkalom számos baráti válallkozást és szakértőt zsíros megbízásokhoz juttatni. Az ország népének nagyon kevés haszna származik belőle, de egy éves GDP tekintélyes részét bel lehet tolni.- Stadionok: a magyar futball teljesítményét ismerve és összevetve más, valóban sikeres sportágak eredményeivel aránytalannul túlfinanszírozott a sportág. A TAO-s rendszer összes visszássága is sötét árnyként vetül ezekre a létesítményekre, amin különösen nem segít, hogy kormány minden erejével igyekszik is átláthatatlanná és megismerhetetlenné tenni ennek a tekintélyes összegű átengedett adóbevételnek a sorsát. Az emberek érzik, hogy az egészségügyi ellátásukból és az oktatásból hiányzik a lelátók ára, ezért ellenzik azokat.
- Múzeumi negyed: az ellenkezés tekintélyes hányada nem a "Múzeumi negyed", mint új városrész elképzelésének szól - bár vannak szakmai, elsősorban idegenforgalmi ellenérvek e tárgyban is -, hanem az erre kijelölt helyszínnek. A város legnagyobb és legpatinásabb közparkja zöldfelületét és nyugalmát féltik a tiltakozók, nem mást.
- Atomerőmű: hosszú lenne felsorolni, mi minden szól ellene. itt most legyen elég annyi, nem azért tiltakoznak az emberek, mert "valami nagy" épülne. Évtizedkre szóló pénzügyi elköteleződésről, soha meg nem térülő közpénzégetésről, orosz befolyásról, környeztvédelemről, biztonságpolitikáról, energiastratégiáról van szó ... nem pedig "valami nagy"-ról.
- Vizes VB: megint csak rossz példa. A Vizes VB ellen alapvetően senki fel nem emelte a szavát ...
- mindaddig, amíg a költségei el nem kezdtek az egekbe szökni, és nőttek még az után is, hogy a VB már rég véget ért.
- ha nem kísérték volna olyan alapvető csalások, mint a "látványterv egy dolog, amit pedig megépítünk, az egy másik ... nagyon másik", vagy hogy ott hagyható a Batthyány térnél egy eredetileg eltávolítandó beton tömb a Dunában csak azért, mert "majd legközelebb úgyis szükség lesz rá".
A Vizes VB helyett Olimpiát kellett volna mondani, ha már ilyen lett ez a sorozat. Azzal kapcsolatban ugyanis volt népszavazási kezdeményezés, ám az sem arról szólt, hogy legyen-e, vagy sem, hanem arról, hogy kérdezzék meg az embereket, hogy - ismerve a Kormány közpénzköltési gyakorlatát, és az ilyen ügyekben következetesen megvalósított átláthatatlanságot és titkolózást - akarnak-e ilyen célra közpénzt áldozni.
Egy szó, mint száz: "szezont a fazonnal" ... méltatlanul és igaztalanul!
-------------------
* V.ö. "Csipak-pláza", aminek megvalósítását civil összegfogással sikerült megakadályozni, de az műemlék-épületeket, műemléki környezet érintő kérdés volt nem kevés hatósági túlkapással, hatáskörön való túlterjeszkedéssel megfűszerezve.
