Ezévben a kerületi március 15-i megemlékezések a "hosszú hétvége" utolsó napjára eső nemzeti ünnep miatt március 11-én zajlottak le úgy a pestszentlőrinci Kossuth téren, mint a pestszentimrei Bányai Júlia emléktáblánál vagy a református templom kertjében álló Vasvári kopjafánál.
Azt hiszem, azzal írom le leghívebben a történteket, ha azt mondom, e megemlékezések a hagyományokhoz történő visszatérés jegyében zajlottak.
Első felvonás - Ünnep (nagy betűvel)
Kezdő képviselő voltam még, amikor többször is írtam arról, milyen kellemes meglepetés résztvenni a kerületi megemlékezéseken - legyen az bármely nemzeti ünnepünké -, mert az akkor újnak számító fideszes vezetés e megemlékezések kapcsán nagyon helyesen azt a hagyományt kezdte meghonosítani, hogy nem politikusok, még csak nem is városvezetők szólaltak meg, hanem neves, vagy akár kevésbé ismert, de jó szónoki képességekkel megáldott történészek voltak az ünnepségek szónokai. Ezek az emberek az adott ünnep kapcsán általában kiemeltek egy szempontot, egy jelelmző momentumot, aminek addig csak ritkán, vagy akár sosem hallott történetét osztották meg a hallgatósággal ezzel téve bensőségessé, megélhetővé az ünnepet mindannyiunk számára függetlenül attól, hogy milyen nézeteket vallunk, mely politikai táborhoz tartozunk. Több éven keresztül ment ez így, és én mindig értékeltem is a városvezetés ezirányú törekvését.
Pár éve valami megbicsaklott. Először Pestszentimrén, Szent Imre herceg szobra előtt sikerült egy ifjú titánnak Szent István napja kapcsán orosz tankokat felemlegetnie, nem sokkal később egy november 4.-i megemlékezésen előbb Tőkés László, majd Schmidt Mária gondolta úgy, hogy az '56-os forradalom vérbefojtása kapcsán kell minden fidesztől eltérő poltikai csoportosulást porig aláznia. Aztán a tavaly március 15-e sem volt áthallásoktól mentes, míg végül 2015 október 23-án sikerült olyan szónokot találni, aki egy kiadós migránsozással, és hazaáruló balliberálisozással tette fel az "i"-re a pontot. Ekkor telt be sok ellenzéki pártnál a pohár, és közösen jeleztük a kerület vezetésének, hogy amennyiben nem hagynak fel ezzel a gyakorlattal, a jövőben ünnepelhetnek egyedül ... vagy a szélsőjobbal.
Eredményes volt a tiltakozás. Idén március 15.-én minden helyszínen színvonalas, tartalmas, néhol kifejezetten szórakoztató műsort és beszédet hallhattak a megemlékezésre kilátogató kerületiek. Újra jól éreztem magam, újra hihettem abban, hogy vannak közös értékeink. Ezért mindenképpen köszönet illeti a szervezőket. Jó volt visszatérni újsütetű, mégis értékes hagyományunkhoz.
Második felvonás - a tájékoztatás "kiegyensúlyozottsága"
Közvetlenül a központi kerületi megemlékezés után sikerült egy másik "hagyománnyal" is közelebbi viszonyba kerülnöm. Dömötör István alpolgármester ugyanis szóvá tette, hogy a facebook oldalamon korábban megosztott, a Képviselő Testület ülésén lezajlott KLIK vitán a PM-álláspontját bemutató videóból kivágtam az ő mondandójának egy részét, méghozzá tendenciózusan azt, amiben az MSZP korábbi iskolabezárási szándékait teszi szóvá.
A magam részéről ehhez csak annyit tudok hozzátenni, hogy
- a videóhoz írt ismertetőben ott volt a vágatlan, mintegy 40 perce beszámoló linkje is.
- az általunk kiadott verzió a PM álláspontját és szerepét mutatta be a vitában. Az MSZP-hez szúrt megjegyzésekhez semmi közünk, arra mi nem is reagáltunk, így nem éreztem szükségét hogy az így sem rövid videóban bent maradjon.
- nem csak mi nem reagáltunk rá, hanem másnak sem állt módjában, mert már csak a napirend előtt felszólaló LMP-s képviselőnek, Kassai Dánielnek volt módja hozzászólni. (Fehér Gábor, az MSZP képviselője egy későbbi napirendben végül vissza is tért Dömötör megjegyzésére, az viszont már jóval később történt, nem tudtuk dokumentálni, így méltánytalan is lett volna csak az egyik fél szerepeltetése az adott kérdésben.)
- nem mellesleg aznap emelték meg újabb 22 MFt-tal a kerület új, évi több, mint 200 MFt-ból "gazdálkodó" kommunikációs cégének alaptőkéjét, miközben ott van még a Városgazda média divíziója is, azaz két videós médiafelület van a kezükben, ahol nyugodtan tájékoztathatnának nálam sokkal pártatlanabbul a testületi ülésekről - ők közpénzből, a mi pénzünkből, míg mi a saját csatornánkon ugyancsak a mi pénzünkből.
- s végül: a mai média-viszonyok között azt szóvá tenni egy kormánypárti politikusnak, hogy megvágták az általa elmondottakat (ismétlem, olyan részt távolítottunk el, ami nem nekünk szólt, aminek nincs köze a PM-hez, és amire senkinek sem állt már módjában reagálni) nem kicsit cinikus dolog ... mondjuk az alábbiak tükrében:
Nos, ez a szálka vs. gerenda viszonyrendszer is egyfajta hagyomány a hatalmon levők között, amitől - azt hittem - sikerült elszakadnunk. Tévedtem. Azt, hogy tévednem kellett, sajnálom, de hogy szálka se maradjon - s titkon azt remélve, hogy ezt követően jut ideje a fentihez hasonló "gerendák" felégetését is követelni például az általa győzelemre segített országgyűlési képviselőn, Kucsák Lászlón keresztül - eleget teszek Dömötör István alpolgármester észrevételének, és készítettem egy olyan verziót ahol az ő hosszászólása (és csak az ő hozzászólása) vágatlanul megtekinthető. Íme:
Harmadik felvonás - "Csináljunk Európát Magyarországból!"
Volt egy másik megemlékezés is aznap. Ezt a demokratikus ellenzéki erők tartották. Hagyományban itt sem volt hiány, s ennek előjele számomra kérdéses. Egyrészt lassan hagyományosan másról sem szólt a baloldali megemlékezés, mint aktuálpolitikáról, amit ha az egyik oldalon szóvá tennék, akkor nem tehetem meg, hogy ne rójam fel a másik oldalon is. Nincs ez jól így! Az elhangzott beszéd sokkal inkább egy politikai naggyűlésre való volt, mint egy nemzeti ünnepre. Mondom ezt annak ellenére, hogy a szónok - Gyuricza Péter - megpróbálta összekötni azt a '48-as hagyományokkal, követelésekkel. Nem mindenhol sikerült, egy valahol azonban egészen biztosan - ez lett megemlékezésünk legfőbb és legfontosabb üzenete is -, és ezzel maradéktalanul egyet is értek: térjünk vissza a '48-as hagyományokhoz és "csináljunk Európát Magyarországból!"
