"Narancsba borultak a pálmafák" - szól a Hungária egykori nagy slágerének egyik manapság egyre gyakrabban felemlegetett sora. (Ha igazak a hírek, egyszer még ezt is megélhetjük kies hazánkban.) Itt ugyan még nem tartunk, de az útra ráléptünk, ez kétségtelen.
Október 6-án az aradi vértanúkra emlékeztünk Kiss Ernő emléktáblájánál. Az emléktáblának helyet adó, újonnan rendbe hozott homlokzatrészlet ezzel a látvánnyal kápráztatta el a megjelenteket:
Kiss Ernő emléktáblájának felújított környezete
A hatás frenetikus! Azt hiszem, erre a helyzetre tökéletesen illő leírás a "se köpni, se nyelni" szófordulat. Számomra annyira piti, annyira ciki volt a helyzet, hogy hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, inkább nem foglalkozom vele, szóvá sem teszem azt a vizuális környezetszennyezést, amivel rikító narancssárga "keretezést" adtak nemzeti ünnepünknek.
Abban bízva, hogy az idén augusztus 20-i fiaskó egyedi félrelépésnek bizonyul, nyugodtan készültem az október 23-i kerületi ünnepségekre. Többször leírtam már, de most is megemlítem: kerületünkben kétségtelenül haladó hagyományt indított el a fideszes városvezetés azzal, hogy a kerületi rendezvényeinken, nemzeti ünnepeinken felkért szónokok rendre politikától távol álló személyek, elsősorban történészek, akik az ünnep apropóján a régmúlt történéseinek mindig újabb és újabb szeletét elevenítik fel megteremtve ezzel a valóban közös, valóban békés emlékezés, ünneplés lehetőségét. Ezzel a gyakorlattal magasra tették a lécet, melyet úgy maguknak, mint minden őket követő kerületi vezetésnek bizony illik majd megugrania. A meghívón feltüntetett szónokok személye reménnyel tölthetett el e téren, s nem is kellett csalódnom: mind Lomnici Zoltán, mind Pándy Tamás ragyogó, papir nélkül emondott beszédének külön értéke, hogy helyi kötődésre tett személyes jellegű utalások is helyett kaptak bennük. Különösen a pestszentimrei rendezvény ünnepi szónoka, Pándy Tamás visszaemlékezése volt megkapó - örülök, hogy hallhattam. Tekintettel arra, hogy a beszédek terén minden várakozásaimnak megfelelően alakult, nem is igazán kellett volna a billentyűzet elé ülnöm, ha nem történik két olyan apróság, melyekről nem szeretném, ha feledésbe merülnének.
Az egyik figyelemre méltó dolgot pesterzsébeti képviselőnk, Mach Péter egyik facebook-bejegyzéséhez mellékelt alábbi fotója kapcsán látom érdemesnek megemlíteni:
Koszorúk Peterzsébeten ....
Mivel a 22-i, Béke téri megemlékezésen nekem is feltűnt a FIDESZ koszorújának "különleges" színvilága, ma reggel visszamentem, hogy elkészülhessen a fotó:
... és Pestszentlőrincen.
S ha valakiben kétségek maradtak volna, vagy feltételezné a véletlenek szerencsétlen egybeesését, számukra itt a fotó a mai, pestszentimrei megemlékezésen elhelyezett FIDESZ-koszorúról:
A másik pedig az a polgármesteri beszéd volt, melyet a hivatalos ünnepséget követő kiállítás-megnyitó kapcsán hallgathattunk meg, s amely nem volt híján azoknak az indulatos, harcos frázisoknak, aktuálpolitikai utalásoknak, melyeket más, nálunk szerencsétlenebb kerületekben eddig is minden alkalommal el kellett szenvedjenek a megemlékezésekre kilátogatók, s melyektől mindez idáig dicséretesen önkorlátozó módon megkímélt bennünket e kerület vezetése. Több beszédét hallottam már Ughy Attilának, s azokról eddig inkább elismerően szólhattam. Most azonban különösen bántó volt mindezt hallani egy tanár embertől, akinek habitusához, általam eddig megismert személyiségéhez nem illik a konfrontációt előtérbe helyező "kampányszöveg". Korábban írtam: magasra tették a lécet kerületi megemlékezéseink kapcsán. Most azt kell látnom, miközben a szónokok magasugrásban indulva elegánsan vitték az akadályt, polgármesterünk sportágat váltva limbózott egyet, s átsétált alatta. Kár volt ...