100 éve kezdődött, és mintegy két év alatt le is zajlott a XX. század első népirtása, melynek során mintegy másfél millió örmény keresztényt mészároltak le, vagy kényszerítették erőszakos módon szülőföldje elhagyására.

Amit az Oszmán Birodalom apparátusa és hadserege művelt, az gyakorlatilag a náci népirtás, a zsidó és cigány holokauszt előfutárának, főpróbájának tekinthető: szisztematikusan, teljes, nyílt állami támogatással folyt az öldöklés, az üldözés, melynek "oka", "indoka" mindössze annyi volt, hogy az örmény nép gyermekei más nyelven beszéltek és más istenhez imádkoztak, mint a hódítók.

A "vérfoltos térkép" - a vörös foltok, mint megannyi vércsepp, a tömeges kivégzések helyszíneit mutatják. A foltok kiterjedése az áldozatok számának nagyságával arányos.

A török szembenézés, a történtek feldolgozása - ellentétben a németeknek a náci Német Birodalom által elkövetett borzalmak elismerésével - mind a mai napig elmaradt. Az Oszmán Birodalom, majd utódja, a ma ismert török állam is hárította, hárítja a felelősséget a történtekkel kapcsolatban. Pár napja a török elnök Ferenc Pápával szemben foglalt állást, és a másfél milló áldozatot az "éhínséggel párosuló polgárháborús állapot" következményének tekinti. A kérdésben tanusított merev török álláspont (is) gátja Törökország Európai Úniós csatlakozásának, az Európától való elfordulás lassan, de biztosan az egyszer már sikerrel szekularizált államot újra a dogmák és a vallásos ideológiák csapdájába, autoriter vezetők karjába taszítja.

Tanulság számunkra az, hogy egy olyan történelem-értelmezéshez való kóros ragaszkodás, melynek minden momentumát tények és dokumentumok sora cáfolja, melyhez igazított kül- és nemzetpolitikával az ország mind szűkebb, mind tágabb környezetében csak ellenségeket szerez, mely elhidegít, elidegenít természetes közegünktől, a fejlődő, szolidális, befogadó Európától országunkat és nemzetünket hasonló sorsra jutattja, mint a törökökét.

Ez a megemlékezés ezért számomra nem csak az örmények által átélt borzalmakra való emlékezésről szólt, hanem mindenkiről, akit vallása, származása vagy bármilyen más, a többségi társadalomtól eltérő tulajdonsága miatt üldöztetés, kirekesztés ér. És azoknak a megvetéséről is, akik ezt tevőlegesen támogatják, vagy csak némán tűrik, bár hatalmukban állna tenni ellene.