A minap a KSH nyilvánosságra hozta a 2013 első féléves lakásépítési adatokat, melyeket a portfolio.hu feldolgozott, s közzé tette többek között ezt a grafikont is:

A gazdasági portál elemzése száraz, pénzügyi-gazdasági szemléletet tükröz, és a befektetők számára fontos információkat közöl, nekem azonban egy személyben szakmabeliként és poltikusként inkább az vonta magára a figyelmemet, mennyire jól írja le az egyes kormányok gazdasági teljesítményét a közölt görbe. A Párbeszéd Magyarországért 18. kerületi csoportjának Facebook oldalán közzétett kép élénk vitát, tartalmas eszmecserét eredményezett, ezért úgy gondoltam, talán másokat is érdekelhet, mit "hámoztam ki" a grafikonból:

Kezdjük azzal, hogy aki valamit is konyít az építőiparhoz - és ki ne értene hozzá: kis hazánkban ez olyan terület, mint a politika és a foci -, az azért azt is tudja, az építési engedélyek és a használatba vételek között meglehetősen erős a korreláció, ám még pezsgő piac esetén is legalább egy év az eltolódás (minél nagyobb épületek épülnek, annál nagyobb, azaz ha a családi házas építkezés van túlsúlyban, akkor egy év, ha a nagy társasházas, illetve lakópark építés, akkor inkább kettő, vagy több.). Éppen ezért a tervezési adatok mindig mérvadóbbak, mint a használatba vételiek.

Ebből kiindulva a garfikon számomra az alábbi képet mutatja:

• 1999-2000: optimista beruházás-tervezés, a korábbi engedélyek ütemes lezárása.
• 2000-2002: a beruházói kedv stagnál, de a korábban megindult beruházások még szépen lezárulnak.
• 2002-2003: az első Orbán-kormány bukását követően ismét megnő a beruházási kedv, jelentősen nő a tervezett új lakásberuházások száma, miközben a korábban stagnáló engedélyezési szám ellenére továbbra is növekvő tendenciával adják át a beruházásokat. (Ez a Medgyessy-kormány időszaka, amikor az első száznapos program és az eltúlzott választási ígéretek erőn felüli teljesítése optimizmusra ad okot.)
• 2003-2006: a Medgyessy-féle gazdaságpolitika tarthatatlansága érezteti hatását, kibújik a szög a zsákból: a beruházók visszafogják a fejlesztéseket, pesszimista hangulat uralkodik el, de a futó projektek még lezárulnak. Ezen a tendencián Gyurcsány sem képes változtatni.
• 2006-2008: az, hogy Gyurcsány képes duplázni, annyiban van hatással, hogy a visszaesés ugyan megáll, a fejlesztők kivárnak.
• 2008-2010: Gyurcsány semmiben nem tud újat hozni a területen, s közben beüt az ingatlanpiaci válság is: meredek zuhanás következik be.
• 2010-2012: A második Orbán-kormány vitathatatlanul megállítja a negatív trendet, ám ennek kormánytól független külső és belső okai is vannak: a világ boldogabbik felén már csillapodik az ingatlanpiac válsága, ami begyűrűzik hazánkba is, továbbá van egy határ, ami alá egy olyan ágazat, mint az építőipar, már nem nagyon mehet, hiszen lakásra - ahogy "kenyérre" is - mindig szükség lesz, legfeljebb kevesebb fogy. Minden erőfeszítés ellenére ennek az időszaknak a trendje még nagy jóindulattal is "negatív nulla"-val írható le. (Érdemes figyelni a volumenre: alig nagyobb, mint az 1999-es FELE!)
• 2013 első félév: a grafikon valójában csal, hiszen az adat csak első féléves. Legyünk tehát nagylelkűek, és duplázzuk meg, hogy lássuk az év végére várható számokat! Nos: 5 ezer körüli értékeket kapunk.

Ez az alsó határ. Innen nagyon már nincs lejjebb. A két világháború közötti időszak végén, a nagy gazdasági világválság idején sem épült ennyire kevés lakás az országban. Ez az érték már a hazai építőipar - legalább is annak lakásépítési szegmensének - teljes összeomlását jelenti. A lufi kipukkadt! Lakásra nincs fizetőképes kereslet, és a hitelezés is leáll, így aki esetleg még merne felvenni hitelt, mert biztos a jövőjében, az sem teheti meg. Eközben az engedélyezési környezet és a szabályozás is szigorodik.

Ajánlott olvasmány az ÉVOSZ elemzése a 2012 évi gazdasági folyamatokról, illetve a 2013-as várakozásokról. Ebben olvasható az a sokak figyelmét elkerülő mondat, melyre a kibontakozó vitában Környei Ákos barátom utalt:

"Az országos lakásvagyon megőrzéséhez szükséges évenkénti 42 000 új lakás megépítésével és 210 000 lakás felújításával szemben 10 500 új lakás épült és mintegy 90 000 került felújításra a múlt évben."

... és a belőle értelemszerűen adódó következtetése: "azaz a magyar lakásvagyon amortizálódik. Emellé érdemes hozzátenni, hogy a gazdaság más területein pontosan ugyanez a helyzet, a befektetések mértéke jelentősen alulmúlja a meglévő gépek amortizációját, így a magyar gazdaság termelőképessége évről-évre csökken, leginkább tőke hiányában."

Az én értékelésem az alábbi volt:

A lakásépítés - általában az építőipar - válságának kezelésére nem tudott válaszokat adni sem a Gyurcsány-, sem az Orbán-kormány. Előbbi nem is nagyon akart szerintem: fel sem mérte, hogy baj van, illetve amikor már látszott a probléma, akkor pedig függetlenítette magát tőle, mondván: "Ingatlanpiaci válság van, nem tudunk mit kezdeni vele!" Orbán más kérdés. Ő szerintem ide még nem jutott el. Ez a szegmens még nem ragadta meg a fantáziáját. Majd amikor újra hallunk az ÁÉV-k létrehozásáról, újra nyit a LAKÓTERV - no majd akkor.

Mindketten ott tévednek hatalmasat, hogy nem veszik figyelembe az építőipar hatalmas multiplikátor hatását, ami így kihasználatlanul marad. Nem véletlen, hogy az "átkosban" külön ágazati minisztériuma volt. Ez nem csak az állami lakásépítési programok miatt volt így: akkoriban még felismerték a gazdaságban betöltött valós szerepét. Az építőipar termelése kihat az energia-szektortól a közlekedésen át az anyagiparra, azon keresztül pedig még a bányászatra is. (Ha máshol nem, legalább itt illet volna észbe kapni!  Bár igaz, ami igaz: az útba, vasútba több kő kell, mint a magasépítéshez.)

Röviden: az építőipar ösztönzése kevés más iparágnál hat ki jobban a gazdaság egészére pozitív előjellel. Ezt veszni hagyni: vétek, sőt bűn!

Az Együtt 2014 - Párbeszéd Magyarországért választási szövetségnek kormányra kerülése esetén magas prioritással kell az építőiparhoz, azon belül is a lakásépítéshez viszonyulnia. A valódi rezsicsökkentést eredményező programjában szereplő zöld beruházások ösztönzése fontos eleme lesz ennek, de ezen túlmenően is vannak lehetőségek, sőt szükségszerűségek a területen.

(forrás: http://www.budapest-foto.hu/)

A lakáshitelezés újraindítása nyilvánvalóan szükséges feltétele annak, hogy a lakásépítés volumene ismét a kívánt szintre emelkedjen, hiszen - mint egy minap megjelent összevetésből kiderül -, hazánkban is nagyon drágán, mintegy 7,5 évnyi bruttó átlagbérnek megfelelő összegért juthatunk saját lakáshoz. Tekinttetel arra, hogy egy fiatal párra a lakáshoz jutáson túl a gyermekvállalás és adott esetben a diákhitel visszafizetése is az átlag feletti terheket ró, belátható, hogy a "lakás-project" legtöbbjüknek egy életre, de legalább is aktív koruk jelentős hányadára kiható vállalkozás, amit hitel igénybe vétele nélkül nem tudnak felvállalni. (Az elméletileg létező másik opció, a sok olcsó, hosszú távra is bérbe vehető jó minőségű lakás több okból is nehezebben megvalósítható alternatíva, ám az építőipar szempontjából összességében mégis indifferens, hiszen az indíték ugyanaz: lakni kell! A materiális igény így is, úgy is fenn áll, csak a megoldás technikája más.)

Hiába azonban a szándék a hitelezés újraindítására. Ebben a "poszt-devizahiteles traumától" szenvedő társadalomban bárminemű hitel igénybevételéhez felelősen csak az folyamodik, aki nagy biztonsággal látja előre a jövőjét, anyagi boldogulását. Ezt viszont csak kiszámítható köz- és gazdaságpolitikával, a foglalkoztatás érdemi növelésével egyidejűelg a munkavállalók kiszolgáltatottságának radikális csökkentésével lehet elérni.

(forrás: http://www.urban-photography-art.com/industrial-photography.html)