"Környezetemben több, az általános iskolát befejező gyermek kezdi meg idén tanulmányait különböző középiskolákban. Jómagam is tanítok középiskolásokat.
Hallgatom a szülőket, nézem az órarendeket, és elborzadok: legtöbbjüknek öt tanítási napból egyszer van hét (7) órája, a többin nyolc (8) és kilenc (9). KILENC!

Emberek, kormányzat! Nooooormális?

Nem kezdeném azzal, hogy annak idején a Steinmetzben jellemzően 6 óránk volt - nagy néha 7 -, mégis ember lett belőlünk, inkább pár ellenvetést mondanék:

- egy dolgozó ember munkaideje nyolc (8) óra, a diák az isokolai órák után még tanul, házi feladatot készít, azaz az órarendben leírtak csak egy részét képezik kötelező feladatainak. ARÁNYTALAN!

- 14-18 évesekről beszélünk. Ez még a tágan értelmezett gyermekkor! Miért és milyen jogon záratja le ezt bárki idejekorán? EMBERTELEN!

- És még mindig a 14-18 évesek. Életkori sajátosság a koncentráció képességének hiánya, a serdülő korral együtt járó fáradékonyság. Hogyan lenne képes többet teljesíteni, mint egy felnőtt ember. ÉSSZERŰTLEN!

- Állítólag "sportos nemzet" vagyunk. Ebbe a vízióba nem kevés közpénzt és egyéb erőforrást is invesztálunk. (Gondoljunk csak a "mindennapos testnevelés" bevezetésére az általános iskolákban, vagy a STADIONOKRA). És ennek a nemzedéknek mikor jut majd ideje - és ereje - a sportra - mikor fognak majd FOCIZNI járni? -, a kikapcsolódásra, a rekreációra? Hétvégén éjszakába nyúló bulikon? (Vagy bármikor a hét közben elhanyagolva az iskolát?) EGÉSZSÉGTELEN, KONTRAPRODUKTÍV!

Miért van az, hogy 20-30 évvel ezelőtt még meg tudták szervezni a középiskolai oktatást heti 30-33 tanórával, ma pedig erre képtelenek?

Tudom, nem ma kezdődött folyamat ez, nem okolható érte csak ez a hatalom, azt viszont el kell mondani, hogy ha valahol kellett volna reform, úgy itt biztosan! Mégis nyoma sincs! ... Mert ahogy sok más területen, úgy itt is volt más, fontosabb szempont, mint az EMBER. 
Legyenek bármilyen fiatalok, egyszer - és nagyon hamar - ők is választók és választhatók lesznek. Remélem emlékezni fognak ezekre az évekre, és okosabb döntéseket hoznak majd!"

Pár napja a fenti posztott tettem közzé csak úgy, dühömben a facebookon. Soha nem látott mértékű reakciót, nagyon sok értékes hozzászólást váltott ki szülőkből, diákokból, pedagógusokból egyaránt. Kaptam néhány privát levelet is az ügyben. Ezek közül szeretnék most egyet megosztani veletek, melyet egy gimnáziumban tanító ismerősöm küldött a fentiek kapcsán:

" Itt mondom el neked, hogy ez csak rosszabb lesz és a hatása beláthatatlan mind az egyénre mind a társadalomra. Ha akkor redménye lett volna a tüntetésünknek vagy a tisztelt szülők veszik a fáradtságot és mellénk állnak a számtalan tüntetés alkalmával, mára nem itt tartanánk. No de sebaj! Megvárjuk, amíg mindenki érintve érzi magát és akkor - de csak akkor - robban a bomba. Nem túlzás, mert a gyerekek ezt a terhelést csak ideig óráig bírják. A tapasztalatom szerint még az őszi szünettel együtt is a december elején megérkezik a "tüszős mandula", aztán január végén az influenza járvány, egyre gyakoribb a mononukleózis - ami korábban nagyon ritka volt -, és a vírusos tüdőgyulladás. Persze még plusz a tornaórák állandó kisérője a törött végtagok, bicegő gyerekek, akik mostanra már nem gipszben hanem korházban végzik.
És ez csak a fizikai állapot. A Mentálisról már ne is beszéljünk! A szorongó, magát alul értékelő, amúgy kiváló képességű gyerek, akiket megnyomorít az a tapasztalat, hogy bármennyire is akarja, nem tudja megosztani magát a tanulás, az utazás, a lecke írás és a saját személyiségének igénye között. Egy hónap, és mindenki hulla fáradtan fog közlekedni. Nem a valós képességek szerinti megnyilvánulásokat kapjuk az iskolában, hanem az automata túlélő üzemmód kapcsol be azzal együtt, hogy az érdeklődés, kreativitás, lelkesedés viszont kikapcsol. Sajna nem csoda! A gimiben a 11. évfolyamban 40-42 heti óraszámról beszélünk. És akkor még nem evett, nem aludt, nem írt házit, nem járt edzésre, nem olvasott könyvet, nem rajzolt nem zenélt ... nem GONDOLKODOTT a gyerek. Szép jövő! Nem vagyok jós, de ha ez nem változik - már idén is késő lett volna -, jövőre rémes, hogy mi sül majd ki belőle. Tök' mindegy, hogy milyen iskolába jár a gyerek ..."

Az eredeti poszt: