A múlt héten beiskolázásra váró csemetémmel "iskola csipegetőn" volt a párom. Ennek kapcsán írnám le azokat az információkat, amiket egy átlagosan informált szülő leginkább szóbeli tájékoztatások útján ma tudhat erről a "jelentéktelen" dologról:

• a beiratkozáson mindkét szülőnek és természetesen a gyermeknek is ott kell lennie. Hivatalosan semmilyen felmentés nem engedélyezett - így pl. nem adható meghatalmazás, nem méltányolható a külföldön tartózkodás, és nem fogadható el az orvosi igazolás sem. Ha valamely szülő megjelenése a beiratkozáson nem biztosítható, a Gyámhivatal szerint ideiglenes gyámot kell  kijelölni erre az aktusra! Az egyik anyuka megkérdezte, hogy akkor mi van, amikor is ő a beiratkozás idejére van kiírva szülni? Nem tudtak választ adni, legfeljebb annyit, hogy végül is három nap áll rendelkezésre a beiratkozáshoz ... 
  
  (Megjegyzésem e ponthoz: a dolog engem nem érint. Hacsak valamilyen váratlan esemény nem jön közbe, mindketten ott tudunk lenni. De van közel ötszázezer honfitársunk, akiknek jó része nem önszántából vállalt munkát külföldön, hanem azért, mert egyszerűen ellehetetlenült idehaza. Vannak közöttük szép számmal kisgyemekes apukák, akik most egy aláírásért vagy hazautaznak, vagy az állam gyámságára bízzák - pl. életük párja, vagy saját szüleik helyett - a csemetéjüket. Olyan emberséges és életszerű megoldás, hogy csak na ...! Ráadásul ez egy adminisztratív kötelezettség. Nincs, nem is lehet idő arra, hogy minden szülővel pár percet elbeszélgessenek, megismerjék őket a leendő intézményben - már csak azért sem, mert nem is biztos, hogy az lesz a végleges iskola, tehát értelme sem sok lenne.)
  
  
  
• nincs jelentkezési lap a beiskolázáshoz. A fent írt módon el kell menni az adott iskolába, és be kell iratkozni. Ha a körzetesen kívül más iskolába - nemzetiségibe, tehetséggondozóba, vagy egyszerűen csak kényelmi szempontok miatt egy másik körzetben levőbe - szeretné az ember a gyermekét járatni akkor oda IS (mert a körzetesbe mindenképpen. Hivatalosan az iskolaérettségről szól igazolás eredeti példányát át kellene adnunk a beiratkozásnál - ám abból csak egy van. Sebaj, majd másol és hitelesít az iskola. S mindez persze a mi kényelmünk, s a folyamatok egyszerűsítése érdekében történik, állítólag.
  
  (Régen - nem olyan nagyon, mindössze két éve - még volt jelentkezési lap. Azt kitöltöttük, AZ EGYIK SZÜLŐ leadta minden szóba jöhető intézményhez, rangsoroltuk az intézményeket a saját igényeink szerint, és vártuk az értesítést. Az iskolaérettségi igazolás eredeti példányát a beiratkozásnál kellett átadnunk. Most
• mehetünk a körzetesbe családostól,
• beiratkozhatunk, bár nem akarjuk, hogy oda járjon a gyermekünk,
• ezt elmagyarázhatjuk a kis hat évesnek is: Nem kell megijedni, oda fogsz járni, ahova a nővéred, de ide is el kell jönnöd, bár teljesen fölösleges,
• majd mehetünk oda, ahova jár a nagyobbik gyermek - szintén családostól -, és oda is beiratkozhatunk.)
  
  

• ha eldőlt, hogy a gyermeket hova vették fel, az adott intézménybe ismét vissza kell menni. Nem kötelező, de méltányolható elvárás, hogy akkor is ott legyen mindkét szülő, hiszen addigra már eldőltek a dolgok. Ez az a lehetőség, amikor a család bemutatkozik az iskolának, amikor az iskola először szerezhet érdemi tapasztalatokat a gyermek családjáról.
• két éve április végén minden szülő tudta, hova fog járni a gyermeke szemptembertől. Most addigra "csak" a beiratkozáson lesz túl, de azt nem tudja, hogy ha nem egy intézménybe iratkozott be, akkor gyermeke végül is hova fog iskolába járni pár hónap múlva.
• a mi óvodánkban erről az egészről semmiféle írásos tájékoztató nincs kiadva. Igaz, tőlünk összesen öten mennek idén iskolába - lehet, úgy gondolták, ezért a pár gyermekért minek törjék magukat, majd utána járnak a szülők!
• tankönyvekről semmit nem lehet tudni. Azaz dehogynem: annyit, hogy lesznek "tartós" tankönyvek, amelyeket tanév végén vissza kell majd adni, és NEM LEHET MEGVÁSÁROLNI. Ha tehát valakinek úgy megy jobban a tanulás, hogy a könyvben jelölget, aláhúzogat, bármi, annak most annyi marad, hogy fénymásolhatja a könyveket.

Összefoglalva? Túladminisztrált, ugyanakkor számos elemében logikátlan folyamat, amely a szülőknek, gyeremekeknek fölösleges tortúrát, kellemetlenséget okoz, miközben minden olyan esetben, ahol a szülő egynél több iskolával próbálkozik, a folyamat végeredményének egy része tökéletesen érdektelenné válik, mire lezárul. Mégis, kinek jó ez?