Május 26-án ismét összeült a képviselő-testület. A meghívó 25 napirendet tartalmazott, melyek közül kettőt az előterjesztő még az ülés előtt visszavont, ellenben - épp az egyik visszavonás kapcsán - szükségessé vált egy új, sürgősségi napirend beiktatása is. Summa-summarum ismét majd' negyed-száz kérdésben kellett állást foglalnunk. (Ez nem panasz! A fővárosi frakciónkhoz képest arany életünk van.)

E bejegyzésben röviden áttekinteném azokat a napirendi pontokat, melyeket fontosnak, vagy valamilyen okból érdekesnek tartok. Nagyobb lélegzetű a dolog, ezért azok számára, akiknek nincs ideje végigolvasni (amit azért sajnálhatnak :-) ), álljon itt az elején egy összefoglaló:

• Elmélkedek a bejegyzésben azon, miért is szerencsés, hogy annak idején azt az opciót választottuk, hogy nem adunk bizottsági elnököt, ellenben eggyel több fővel a belső bizottságok munkájában veszünk részt. Voltak akkor érvek mellette, s lettek újak is. Összegzésül: ma már látszik, jó döntés volt!
• A részletesebben kifejtett napirendi pontok közül foglalkozom a bejegyzésben a lakások bérletére és elidegenítésére vonatkozó rendelet körül kialakult vitával, a tervezethez benyújtott módosítóinkkal, illetve azok 3/4-ének érdemi indok nélküli elutasításával. Szó esik ennek kapcsán a FIDESZ-KDNP szociális érzéketlenségéről, valamint arról, hogy ez nem helyi tünet - összhangban van mind a kormányzati intézkedésekkel, mind a Főváros más területein érzékelhető tendenciákkal. Érthetetlen és elfogadhatatlan, hogy újabb intézkedésekkel sújtsák a legelesettebb, legkiszolgáltatottabb és leginkább támogatásra szoruló rétegeket. [3. napirend]
• Szó esik a Dohnányi Ernő Zeneiskola vezetői pályázatával kapcsolatos dilemmáinkról, a vezetői pályázat elbírálása, illetve a döntéshozatal során általunk javasolt eljárásról - majd az ettől eltérő eredményről. [11. napirend]
• Sikerült ismét megmutatnunk, mitől lehetne más a politika. Nem is kellett ehhez más, mint egy - véletlenül - jó időben elhangzott, jó tartalmú megszólalás és egy alkalmas személy jelölése a most megalakul "Kerületi emlékhelyek kialakításával, a meglevő emlékhelyek és emlékművek felülvizsgálatával foglalkozó Munkacsoport"-ba. [15. napirend]
• A Bókay Kert Kft.-re való hivatkozással bemutatom, hogyan néz ki egy olyan éves pénzügyi beszámoló, amit az ellenzék is elfogadhat, s hogyan működhet úgy egy Önkormányzati cég, hogy azzal kapcsolatban még az ellenzéknek se legyen érdemi kifogása. [19. napirend]
• S végül - ha már annyi szó esik a kerületben arról, ami állítólag nincs - megmutatom, hogy mire és miért jut mégis pénz. Teszem ezt a Városüzemeltető Nonprofit Kft. vezetőjének prémiumfeladatainak megállapítása kapcsán. [18. napirend]

Aki idáig eljutott, annak számár álljon tehát itt a fentiek részletes kifejtése:


Kezdeném azzal, hogy - bár sokunk számára első pillanattól egyértelmű volt - mára a napnál is világosabb, mennyire jó döntést sikerült hoznunk akkor, amikor az újonnan felálló Önkormányzat bizottsági helyeinek elosztása kapcsán tavaly a felajánlott egy bizottsági elnöki és egy felügyelő bizottsági tagság helyett inkább a másik opciót, egy alelnöki posztot és két bizottsági helyet választottuk. Akkor a részvétel elvének tágabb érvényesítése, a szakmaiság és saját képességeink helyén való kezelése volt az érv, mely az anyagilag talán előnyösebb, presztizsben pedig minden bizonnyal magasabb másik opció elutasítását eredményezte. (Röviden: két fő helyett hárman vehetünk részt az önkormányzat munkájában, ami nagyobb részvételt jelent; saját szakmámhoz a Területfejlesztési és Fenntartható Fejlődés Bizottságának profilja bármely más bizottságénál közelebb áll és a többi bizottsági helyre is szakmailag alkalmas jelöltjeink voltak; és végül elnökölni egy bizottságot, megszervezni annak munkáját új, első ciklusos, tökéletesen rutintalan képviselőként olyan feladat, aminek felvállalására nem is biztos, hogy a "bátorság" a legmegfelelőbb szó. Alelnökként  ellenben lehet tanulni, rutint szerezni, és ha hibázik is az ember, azzal kevésbé nehezíti meg mások munkáját.) Ezek voltak az érvek akkor. Beletanulva a képviselői feladatokba viszont új, és legalább ilyen fontos érvek jelennek meg, melyek megerősítenek az akkori döntésben. A napirendi pontok többségét ugyanis a testületi ülés előtt tárgyalja egy vagy több bizottság. Így a bizottságokba delegált tagjaink hatalmas segítségemre vannak a a képviselő-testületi ülésre való felkészülésben. Az LMP-nek nincs frakciója, egyedül vagyok az ülésen, a így a megszólalások nem feloszthatók, nekem kell minden kérdésben kifejteni pártunk álláspontját. Lehetetlen lenne ez bizottsági tagjaink és más aktív kerületi tagok segítő közreműködése nélkül. A 26-i ülés ragyogó példa volt erre. Nézzük tehát, mik is voltak azok a fontos és/vagy érdekes napirendi pontok, ahol jól igazolható mindaz, amire fentebb próbáltam utalni! (Bár a napirendi pontok tényleges sorrendje sosem a meghívó szerint alakul, most mégis e szerint haladnék, mert a történtek szempontjából a sorrendiségnek nincs jelentősége, viszont így kicsit követhetőbb az anyag.) Tehát:

A meghívó szerinti 3. napirendi pont a 264. sz. előterjesztés, mely kapcsán a lakások bérletéről és elidegenítéséről alkotottunk rendeletet. A rendelet tervezetét a Tulajdonosi Bizottság tárgyalta pár nappal az ülés előtt. Ebben a bizottságban az LMP-t Somody Laci képviseli. Laci az elsőtől az utolsó betűig átrágta magát a közel 42 oldalas előterjesztésen, kialakította álláspontját, amit aztán a bizottsági ülésen a kérdésben kialakult vita kapcsán árnyalt tovább. Az ülés utáni - mára már rendszeressé vált - éjszakai Skype-csevegésünk során fél oldalnyi jegyzetem állt össze instrukcióiból. Kiemelte, hogy szerinte a tervezett legfontosabb és egyben legvitathatóbb rendelkezései a szociális alapú bérleti díjak megállapítását célzó paragrafusok környékén vannak. Elmondta az ötleteit, azt is, hogy milyen módosító javaslat született e témában a bizottsági ülésen és hogy az végül nem került elfogadásra. De az utolsó ukáz akkor is az volt: tessék elolvasni! :-) Szót fogadtam, én is átrágtam magam a rendeleten és egyetértettem az értékelésével: a rendelet ebben a  formájában  éppen a legelesettebb rétegeket sújtja még nagyobb teherrel - mintegy harmadával emeli meg a szociális alapon kiutalt bérlakások lakbérét -, miközben semmiféle előzetes számítással nem igazolja a lépés szükségességét, nem mutatja ki várható eredményességét és az előterjesztő nem tér ki arra sem - bár területe -, hogy mit kíván kezdeni a rendelet hatására esetleg utcára kerülőkkel? A bizottsági ülésen a szocialisták olyan javaslattal éltek, mely az emelést az érintett kategóriákban  - szociális alapú, szolgálati és bérlőkijelölési jog alapján kiutalt bérlemények esetén - 10% környékén eredményezte volna - s ezt az előterjesztő elutasította. Megnéztem, lehet-e finomítani a dolgot, s a testületi ülésre olyan módosítóval készültem, ami talán kompromisszum lehetett volna. Javaslatom alapján a szociális alapú bérlemények esetén a növekedés 10% körül alakult volna, míg a másik két érintett kategória esetében ha nem is 33%, de 25% emelést indítványoztam - elismerve az előterjesztőnek azt az érvét, miszerint évek óta nem volt emelés, és az már nagyon szükséges, ugyanakkor tartva magamat a saját értékrendünkhöz is, miszerint a megszorításokat nem a legkiszolgáltatottabb rétegen kellene kezdeni, sőt lehetőség szerint ők kellene legyenek az utolsók, akik ebből éreznek valamit. (Természetesen az én módosítom mögött sem voltak egzakt számítások, viszont nem is vagyok abban a helyzetben, hogy ezt négy-öt nap alatt produkáljam - az előterjesztő Csomó Tamás alpolgármesterrel ellentétben, akinek hetei vannak erre.)

Az M1 jelű, fenti tartalmú módosítómat az előterjesztő nem fogadta be, így szavazni kellett róla. Majdnem átment, de mégsem ...

Ha már átnéztem a tervezetet, annak is elsősorban a bérleti díjak megállapításával foglalkozó paragrafusát, találtam benne néhány logikátlan, vagy éppen védhetetlen pontot, melyeket további módosítókkal igyekeztem helyre tenni:

Az M2 jelű módosítómat az előterjesztő befogadta. Ennek lényege, hogy az igazoltan egészségkárosító lakás bérleti díja a lehetséges két kategória közül a nagyobb mértékű csökkentést lehetővé tevőbe kerül. Ez eddig nem így volt: jobban volt csökkenthető egy lakás bérleti díja, ha lakószobájának ablaka az Üllői útra vagy a Nemes utcára nézett, mint ha bizonyítottan egészségkárosító volt.

Az M3 jelű módosítóm - bár nyilvánvalóan hibásan megfogalmazott pontok kijavítására irányul, ráadásul a rendelet eredeti szellemének érintetlenül hagyásával - már elvérzett a FIDESZ-KDNP frakciófegyelmén. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy az előterjesztő egyáltalán elolvasta-e a módosító javaslatom indoklását, de ha igen, és ennek ellenére sem tartotta támogathatónak a javaslatot, még mindig ott van a többi kormánypárti képviselő, akik ahelyett, hogy 15 másodperc alatt megértenék a hibát, inkább rábízzák a gondolkodást az előterjesztőre, s szavaznak, mint a gép ... Így maradt a rendeletben, hogy ha valaki kétlakásos, kertes házban bír bérleménnyel, ez az egyetlen tény önmagában elegendő ahhoz, hogy bérleti díja 10%-kal magasabb legyen, holott a rendelet úgy fogalmaz, emelésre két meghatározott feltétel együttes teljesülése esetén van lehetőség.

Az M4 jelű módosító is hasonlóan járt. Ez törölte volna az emelést indukáló feltételek közül azt, ha a lakás olyan ingatlanban van, amelynek valamely helyiségében vagy kertjében gépkocsi tárolására nyílik lehetőség. Csak két kérdést tettem fel ezzel kapcsolatban: akinek nincs autója, annak mi haszna abból, hogy az ingatlanon lehet autót tárolni, sőt nem éppen káros-e számára, hogy a kertet, ahol park, játszótér lehetne autók foglalják el, illetve azt, hogy aki a telken, vagy garázsban autót tart, az vajon nem fizet-e ezért a helyért önállóan bérleti díjat. A válaszok - figyelem! tanulságos! : Nincs igazam, az mindenképpen növeli az értékét az ingatlannak, így a benne levő lakásoknak is, ha ott autót is lehet tárolni. Akinek nincs autója, annak is ott a lehetőség, hogy ha lesz, akkor helye is lesz, és de igen, fizetnek ugyan elvileg külön bérleti díjat az autótulajdonosok, csak azt az önkormányzat nem tudja behajtani, ezért inkább hosszú távon kivezetni szándékoznak az ilyen típusú díjakat, és azt az épület lakásaira terhelik, mert úgy könnyebb behajtani. ... No comment!

Összességében a napirend tekintetében igen kis részsikert értünk el, pedig a kormánypárti képviselők kis odafigyelésével és empátiájával egész jó kis rendelet születhetett volna belőle. Sajnálom!

[Frissítés!] Ahogy egy politikailag megboldogult klasszikus fogalmazott egykoron: "Lószart, Mama!" Dehogy születhetett volna jobb, sőt ... ! Egyeztetve más kerületek önkormányzataiban ülő LMP-s képviselőitársaimmal nyilvánvalóvá vált, hogy a szociális alapú lakbérek mértékének drasztikus megemelése központi FIDESZ akció volt - megjegyzem: KDNP-s előterjesztésben (sic!) -, és kerületünk érintett polgárai tulajdonképpen még örülhetnek is, mert a kerületben életbe lépett cca. 33%-os növekedés még a méltányos kategóriába sorolható azután, hogy volt kerület, nem is egy, ahol 50, sőt 70%-os lakbéremelést kell elszenvedjenek ezek az emberek.

A 10. napirendi pontot (256. sz. előterjesztés) Kucsák László alpolgármester még az OKSIB ülésén visszavonta. Ezt Kovács Orsi, bizottsági delegáltunk, majd később Somody Laci is jelezte, így az előterjesztéssel érdemben nekem már nem kellett foglalkoznom. Ugyenez történt  a 25. napirendi ponttal (266. sz. előterjesztéssel) is, amiről ugyancsak Laci tájékoztatott még jó időben. Nyertem legalább egy, másfél órát. Milyen jól is jön az!

A 11. napirendi pont (242Z sz. előterjesztés) azért zárt, mert személyi döntéseket készít elő illetve tárgyal. Több oktatási-nevelési intézményünk vezetői pályázatát kellett elbírálnunk, melyek döntő többségénél úgy a nevelői, mind a szülői testületekben konszenzus volt a jelölt személyét illetően - és ezt a konszenzust a képviselő-testületi döntések is tükrözték, megerősítették. Egyetlen - ugyanakkor sokunk véleménye szerint talán a legfajsúlyosabb - kérdésben, a Dohnányi Ernő Zeneiskola igazgatói pályázatának elbírálásában volt várható vita. És lett. Ami elmondható - zárt ülésről lévén szó -, hogy Sánta Ferenc nem felel meg a törvény által előírt pályázati feltételeknek, ezért be sem adta pályázatát. Volt ugyanakkor külsős pályázó, aki - külsős voltához képest - erős testületi támogatottságot élvezett. A testületi ülés előtt minden képviselő talált a fakkjában egy A/4-es borítékot mintegy 14-15 oldalnyi, a jelenlegi igazgatót támogató nyilatkozatokkal a legkülönbözőbb tanszékektől, nevelői és szülői közösségektől, s egyúttal arra kérték a testületet, tegye lehetővé hogy Sánta Ferenc maradjon az intézmény vezetője. Ezek a fejlemények, az intézmény megosztottsága a kérdésben már a hét eleji OKSIB ülésen is nyilvánvaló volt, és komoly morális dilemmát jelentett sokunknak, hogy milyen módon lehet méltányos döntést hozni a kérdésben. Orsi nagyon komolyan felkészült már az OKSIB ülésére is. Tájékozódott, érdeklődött szülőknél, tanároknál, és persze voltak személyes benyomásai is - hiszen lánya az Zeneiskolában is tanul. Jómagam is többször beszéltemé már a legkülönbözőbb ügyekben az igazgató úrral, látom és nagyra értékelem azt a munkát, amit az Intézményért végzett. Ugyanakkor volt egy szabályos, értékes, támogatott pályázat is egy szimpatikus, felkészült jelölttel Farkas Márta személyében. Sokat, a szokásosnál jóval többet egyeztettünk ezért ebben a kérdésben, s végül arra jutottunk, Sánta Ferenc érdemeit azzal ismernénk el, ha lehetővé tennénk neki is, hogy megmérethesse magát most betöltött tisztségéért. Ezt csak a pályázat érvénytelenítésével lehetett volna elérni. Farkas Márta pályázata ugyanakkor messze nem érdemelt elutasítást, ezért a tartózkodás mellett döntöttem, s e döntés mellett érveltem felszólalásomban is. A pályázat végül megkapta a szükséges számú 'igen' szavazatot, így az új igazgató Farkas Márta lett, akinek ezúton is szívből gratulálunk. Sánta Ferenc pedig bírja az őt most szavazatukkal a folytatásban meggátló képviselők - jegyzőkönyvezett - ígéretét, hogy érdemeinek és képességeinek megfelelő, méltó feladathoz juttatják kerületünk zenei életében.

S ha már jegyzőkönyv, akkor néha tudat alatt is lehet a jegyzőkönyv számára "dolgozni". Történt ugyanis, hogy a 15. napirendi pont, 222. sz. előterjesztéstárgyalásánál - Kerületi emlékhelyek kialakításával, a meglevő emlékhelyek és emlékművek felülvizsgálatával foglalkozó Munkacsoport létrehozása -, ami egy alapvetően konszenzusos napirend, szót kértem. El akartam mondani, hogy méltányoljuk az előterjesztésben azt, hogy egy ilyen - alapvetően politikai felhangokkal terhelhető - kérdésben mennyire semleges, szakmai előterjesztés született. Megértettük a jelzést, és ezért úgy döntöttünk, nem élünk a politikai delegáláslehetőségével, hanem Heilauf Zsuzsa személyében egy olyan személyt jelölünk, ajánlunk a Testület figyelmébe, aki nem tagja a pártunknak, még csak nem is aktivistánk vagy regisztrált szimpatizánsunk, muzeológusként, a kerület helytörténetének egyik legavatottabb ismerőjeként, a Helytörténeti Gyűjtemény vezetőjeként minden bizonnyal hasznos tagja lehet a munkacsoportnak. (Zsuzsa jelölésére  két és fél napunk volt. Nem épp bázisdemokratikusan saját kútfőből döntöttem személye mellett és kezdeményeztem a kapcsolatfelvételt, majd folytattam le az első egyeztetéseket vele még hétfőn este. A helyi csoportot csak másnap tudtam értesíteni, és amíg vártam utólagos hozzájárulásukat, tovább folytattam Zsuzsa győzködését, ami korántsem volt egyszerű, hiszen  ő - mint utóbb kiderült, sajnos teljes joggal - a Munkacsoportot valamiféle politikai testületnek gondolta, amiben hangsúlyozottan semleges közalkalmazottként nem akart részt venni. Végül beleegyezett, hogy jelölhetjük és befutottak a csoport tagjainak jóváhagyásai is - így vált ő az LMP által jelölt személlyé.) Majd a FIDESZ, a KDNP és a JOBBIK is megnevezte a maga delegáltjait: mindannyian az adott párt tagjai, mi több, politikusai. Egyszer majd visszaolvassuk ezt a jegyzőkönyvet. Igen tanulságos kortünet, és kevés ékesebb bizonyítéka lesz annak, mitől lehet(ne) más a politika.

Több önkormányzati cég 2010 évi beszámolója is napirendre került, melyek közül egyedül a 19. napirendi pontként tárgyalt Bókay Kert Kft. beszámolója volt olyan minőségű, amit ellenzékiként is meg lehetett szavazni. Sokat nyomott a latban, hogy bár ezt a céget is mintegy 50M Ft-os elvonás sújtotta, szolgáltatásainak színvonalán ez egyáltalán nem látszott meg, és mindennek ellenére vállalható,  minimális hiánnyal zárta üzleti évét. Itt megint csak Somody Laci instrukcióira hagyatkoztam, aki lelkemre kötötte, hogy fentiekkel indokoljam meg a testületi ülésen, miért is szavazzuk meg ezt a beszámolót.

Egyetlen említésre érdemes napirendi pontról tartom szükségesnek még beszámolni. Ez a 18. napirend alapja, a 258Z számot viselő előterjesztés volt, (zárt napirend!) melynek tárgyalása során meghatároztuk a Városüzemeltető Nonprofit Kft. vezetőjének prémiumfeladatait. Erre a napirendre volt már kísérlet egy korábbi testületi ülésen, de tartalmi okokat támadva - nevezetesen túl kevésnek, és a munkakörbe illeszkedőnek tartva a kitűzött prémiumfeladatokat - egyszer már sikerült visszavonatnunk. Az akkori állapothoz képest a mostani előterjesztés már valós, vagy legalább is védhetőbb feladatokat is meghatározott a régiek meghagyása mellett, de maradtak még aggályaink:

Gondolom mindenki kitalálta, hogy érveink nem hatották meg a kerület FIDESZ-KDNP-s vezetését, és változatlan formában szavazták meg az előterjesztést.

Nagyjából erről szólt a délután 2011. május 26-án.