Részemről alapvetően demagógiának tartom, hogy azt számolgatjuk, melyik képviselő hány órát volt jelen, és hányszor szólat föl a parlamentben - és mindezt mennyiért teszi. Orbán Viktor esetében ez különösen igaz, mert az a kormányzati struktura, amit megalkotott, nagyjából ilyen jellegű jelenlétet valószínűsít.  Részvétel ide, vagy oda - erről minden képviselő a saját választóival kell elszámoljon. Nyugodt lélekkel visszaadhatná képviselői mandátumát - ha az nem lenne szimbolikus jelentőségű.
De!
Egyes törvények esetében a világ végéről is haza kellene jöjjön, és szavaznia kellene - érzékeltetve azt, hogy az adott kérdés számára fontos, és meghatározó jelentőségű kormánya további működésének szempontjából. A magánnyugdíj-pénztári vagyon államosítását lehetővé tevő, mintegy 3 000 000 embert, és közel 3 000 Mrd forintot érintő jogszabály véleményem szerint hangsúlyozottan ilyen volt, ezért tartom teljesen jogosnak a felháborodás. Ugyanakkor: egyáltalán nem bánom, ha egyre több embernek nyílik ki a szeme, és veszi észre ezt a fajta hatalmi arroganciát.