Építész vagyok, településtervező. Érdekel az épített környezet ügye, ezért igyekszem követni mindazt, ami a szakmámban történik. A Városliget sorsa engem is foglalkoztat - Karácsony Gergely polgármestersége kapcsán nem csak szakmai okok miatt. Pár órája megjelent egy, a Liget-porjekthez kapcsolódó bejegyzés a facebookon, amire úgy éreztem, talán nem csak helyben kell reagálnom, ezért itt írom meg.
A bejegyzés itt olvasható:
Csépé tegnap azt mondta a kollégámnak telefonon, hogy minisztériumi körökben már nagyon dühösek az építészfórumra a...
Posted by Pásztor Erika Katalina on 2015. április 28.
Két gondolatot ragadnék ki:
"Na én nem hiszem, hogy minisztériumi körökben ilyen formán gondolkozzanak értelmes emberek."
Na itt a hiba! Aki ilyen formán gondolkozik, az nem értelmes ember, viszont van belőle bőven a minisztériumokban. Aki pedig értelmes, az nem gondolkozik ilyen formán, viszont csendben van, hallgat, mert különben rövid úton az utcára kerül és nem tudja eltartani a családját, összeomlik az élete.
Ezt kéne már végre észrevenni! Nem szabad azt feltételezni, hogy egy autoriter rendszerben "a körön kívülről" jövő csupán észérvekkel eredményt érhet el.
" De hogy így álljanak bosszút egy incifinci internetes sajtóterméken, amely következetesen, szinte az elejétől fogva felületet biztosított a szakma ellenvéleményen lévő képviselőinek ..."
A rendszer teljes félreértése! Ebben a rendszerben nincs ellenvélemény (mint ahogy egyébként vélemény sincs). Aki azt hiszi, hogy jó szolgálatot tesz azzal, hogy pro és contra érveket ütköztet, annak teret ad, téved és keservesen csalódni fog. Itt csak akarat van, azzal meg ne menjen szembe senki, mert az ellenSÉG!
Nem ilyen világ épül, és mindaddig épülni is fog, amíg nem értjük meg a működését, és azt gondoljuk, hogy minden megy ugyanúgy, ahogy eddig, csak az emberek cserélődtek, ezért legfeljebb újra kell építeni a kapcsolati hálót. Ez most nem igaz. Rendszerváltás volt. Itt egy háló van, és azt már rég megszőtték. Itt ha felülről kiadják az ukázt, az elméletileg legjobb haver is a hátadba döfi a kést. Jól példázza ezt - no nem a "legjobb haverokat", persze - a tegnapi bejegyzésemben bemutatott lista a nemzeti parkok földjeinek elkótyavetyélését lehetővé tevő törvény megszavazása kapcsán. Ott volt a hangos belső ellenzék. Telekürtölték a sajtót, hogy ők a jó emberek, mennyire nem értenek egyet azzal, ami történik - aztán csak kiderült, hogy csak ugyanolyan fideszesek: megszavazták, mint a gép.
Nehéz lesz egyszer majd új országot építeni ilyen közegben. Az egyik oldallal elhitetni, hogy végre már nem az a normális, ami ma normának tűnik, a másik oldal emberei között pedig megtalálni azokat, akik nem csak illiberális keretek között terelgetve képesek dolgozni. Nehéz, de nem lehetetlen, hiszen minél kevesebb ember kezében összpontosul a valódi hatalom, annál könnyebb lebontani a strukturát. És ha olyan rendszert akarunk majd létrehozni, amit nem lehet majd ilyen könnyen bedönteni, arra kell ügyelnünk, hogy az azt alkotóknak valós döntési jogaik, és ahhoz mért felelősségük legyen azon a területen, amihez legjobban értenek. Ehhez azoknak a gondolatoknak és módszereknek a megőrzésére lesz szükség, amelyek egyébként gyönyörűen rajzolódnak ki az idézett bejegyzésből ... és persze nagyon sok további értelmes, építő jellegű párbeszédre.
