Az imént jött a telefon - ma már a harmadik - aggódó anyuka ismerősünktől, aki reggel óta próbálja megoldani azt a nem éppen szívderítő helyzetet, hogy kiderítse, miért lázas és bágyadt 10 éves kislánya. Nem segítséget kért - nehezen is tudnánk ebben a dologban a segítségére lenni -, mindössze ki akarja magából beszélni a délelőtt történéseit, mert ilyet és ehhez hasonlókat nap mint nap megél sokat betegeskedő kislánya mellett. Én is ki akarom beszélni magamból ... és előre bocsájtom: nem a kerületünkben történt az eset, "csak a szomszéd háza ég".
A történet röviden az alábbi: a délelőtt 11-ig (!) rendelő doktornő meghallgatja a harmadik napja 39°-os lázzal küzdő gyermeket, és elküldi röntgenre, mert "hall valamit". Anyuka gyerekkel és a beutalóval átmegy az SZTK-ba, ahol közlik vele, hogy 11-ig csak ultrahang van, röntgent csak utána csinálnak. Hiába könyörög, hogy a doktornő csak 11-ig rendel, hajthatatlanok. Anyuka és a lázas kislány tovább megy egy másik intézménybe, ahol amúgy fizetős vendégeket is fogadnak, de a beutalósokat is ellátják - igaz, a fizetősöket előre veszik. Szerencséje van, nem kell sokat várni a kis beteggel, gyorsan elkészül a röntgen. Digitális a rendszer, képet nem ad, csak szöveges leletet. A lelet érdemi szövege szó szerint a következő: "szívtájékon folt látható". Magyarázat: nulla! Anyukának nem az a dolga, hogy értelmezze az orvos által leírtakat, fogja a leletet, és meglehetősen rémülten rohan vissza a doktornőhöz, akit még éppen elér rendelési időben. Doktornő - amúgy teljesen jogos kérdése - , hogy "Na de hol, mekkora?" ... és "Ezt még ki kéne deríteni, anyuka!"
És itt szakad el az a bizonyos cérna, itt telik be a pohár, itt robban a bomba ... folytassam?
Hiába a méregdrága eszköz, hiába a szaktudás, ha az emberi minőség sokszor nem ér fel ehhez. Lehet persze - és kell is - védeni az egészségügyben dolgozókat, hiszen sokan közülük éhbérért dolgoznak, de szolidaritást elvárni csak úgy lehet, ha az kölcsönös. A 11-ig renelő gyermekorvost, a szabályokhoz, időbeosztáshoz mereven ragaszkodó SZTK-t még csak-csak megérti az ember, de a slendirán szövegezésű lelet, majd az orvos hozzáállása az így előállt helyzethez szerintem vállalhatatlan. Egy telefonnal választ kaphatna, egy e-mailben átküldetett kép segítségével maga is megnézhetné a beteg területet, helyette "derítse ki az anyuka"!
Megvonhatjuk a vállunkat, hogy "ilyen lett a világ, nincs ezen mit csodálkozni", csak éppen azt a világot mi alkotjuk, mi, akik benne élünk. Most tulajdonképpen "nincs semmi baj se még, csak a szomszéd háza ég", megvárhatunk, de már őseink is tudták, a tűzre ügyelni kell, mert ha a szomszéd háza ég, esélyes, hogy a miénk is lángra lobban ... inkább előbb, mint utóbb!
