Valószínűleg oda írják fel a törvényhozók mindazokat a figyelmeztetéseket, melyekkel a többfrontos rezsiharc egyes csatatereinek szakavatott ismerői már jó ideje bombázzák a kormányzat állásait. Nem lehet ugyanis másnak betudni mindazt, ami a közszolgáltatások területén történik napról napra. Hiába az okos érvek, a féltő intelmek, a megalapozott számítások, a válasz többnyire csak annyi: aki nem ért egyet a reszicsökkentéssel, fizesse be az őt illető különbözetet a költségvetésbe! (Nyilván erre is jól használható a számlákon feltűnően közölt precíz kimutatás.)
A háború első komoly áldozata a kéményseprési (köz)szolgáltatás lett. Azt írja a NOL.hu, június 30-án az ország hét megyéjében, összesen 842 településen szűnik meg ez a szolgáltatás. A hírrel foglalkozó írások a hangsúlyt arra fektetik, hogy megszűnik egy megszokott közszolgáltatás, illetve arra, hogy általa újabb közel 500 dolgozó munkahelye kerül veszélybe, ezért ezekkel - bár fontos dolgok - én most nem foglalkoznék. Van miről beszélni ugyanis ezen túl is!
Még a Polgár úton sem volt ingyen!
(forrás: regipapirok.blogspot.com)
Önmagában az, hogy egy közszolgáltatás megszűnik, nem kéne meglepetést okozzon: a FIDESZ állama kivonul azokról a területekről, melyekben úgy, nem érdekelt, s helyette bevonul oda, ahol érdekeit véli felfedezni. A közszolgáltatások - értsd: a köz szolgálata - láthatóan nem az a terület, ahol a FIDESZ-katonáknak túl sok keresni valója van. A kéményseprés meg aztán ezek közül is végképp nem az: olyan piszkos, érthetetlen, ráadásul tökéletesen fölöslegesnek tűnő tevékenység, valamiféle középkorból ittmaradt csökevény, amire egy modern államnak semmi szüksége nincs. Végül is az autók javítása sem közszolgáltatás, akkor egy épület "alkatrészének" karbantartása miért kéne az legyen. A kormánypárti képviselő urak és hölgyek új, drága házaiban soha nincs gond a kéménnyel, úgyhogy akinél ilyen probléma van ... nos, "az annyit is ér"! Ráadásul az emberek sem értik, fölösleges nyűgnek tekintik, ritkán találkoznak vele ... talán észre sem fogják venni, hogy többet nem jönnek. Az intézkedést védő kormánypárti kommentelők írásai fényesen tükrözik ezt a gondolkodást szerte a neten: "Ez (a kéményseprők) egy korrupt bagázs, csak a markukat tartják miközben nem csinálnak semmit. Így jártak! Meg is érdemlik!"
Azért csak szólok: akadnak még közszolgáltatások. Olyanok is, amelyek talán feltűnöbbek, húsba vágóbbak, mint a kéményseprőké. Majd ha odaér a rezsiharc, s azok is megszűnnek, vagy csak színvonaluk az elviselhető szint alá sűllyed, akkor legyenek hangosak! (A csatát mostanság a hulladék-gazdálkodók és -feldolgozók vívják - a túlerő ellen a kéméynseprőkéhez hasonlóan kevés eséllyel.)
Van azonban még egy szempont, amire talán nem árt odafigyelni. Építészként szeretném felhívni mindenki figyelmét arra, hogy a kéményseprő szakma nem holmi úri passzió, a hatósági jogkörökkel felruházott Kéményseprőipari Vállalat nem egy újabb népnyúzó hivatal, hanem konkrétan élet- és balesetveszély elhárítására hivatott szervezet, még ha az évi rendszeres lakossági ellenőrzéseken tapasztalt nagyjából két perces szemléből ez nem is mindig derül ki. (Ez csak annyit jelent, hogy valószínűleg minden rendben van, megnyugodhatunk.)
Tervező mérnökként tudom, hogy a kémnyseprőkkel "megküzdeni" komoly, de nem értelmetlen csata. Az égéstermék-elvezető rendszerek működése az épületben olyan, mint az emberi szervezetben a vérnyomás: nem nagyon tűnik föl, ha gond van vele, mégis hatalmas gond, ha "elromlik". Néma gyilkos tud lenni mindkettő, ezért karbantartásuk, rendszeres kontrolljuk elengedhetetlen egészségünk szempontjából.
És akkor most a lényeg: ha ebben a hét megyében, ezen a 842 településen akárcsak egyetlen ember is meghal szénmonoxid-mérgezésben, ha csak egyetlen lakástűz is lesz kéménytűz miatt, ugye a nagy rezsiharcosok kiállnak majd a közvélemény elé 'mea culpa'-zni? ... Nincsenek illúzióim.
