Napok óta forr bennem az indulat a kerületben tapasztalható történések okán. Abban bízom, hogy ha kiírom magamból, olvasóimmal talán sikerül az én szemüvegemen keresztül is láttatni a dolgokat. Nagyon eltérő dolgokról lesz szó az alábbiakban. Olyanokról, amiknek látszólag az égvilágon semmi közük nincs egymáshoz. Egyvalami azonban egyértelműen összeköti őket: itt történtek a XVIII. kerületben, itt, ahol mi mindannyian éljük mindennapjainkat, ezért ne menjünk el mellettük szó nélkül! Abban a bizonyos pohárban az utolsó cseppet a tegnapi PIK-béli rendezvény jelentette. Szándékosan nem írom azt, ami a neve volt - "Polgármester-jelölti Vita" -, hisz' annak minden eleme hiányzott belőle ... ellenben milyen jól hagzik, nem?
Történt tegnap, hogy a kerület öt polgármester-jelöltje végül egy asztalhoz ült a PIK-ben, ahol "ütköztethették nézeteiket" a kerület jövőjéről. A "vita" feltételeiben a FIDESZ/KDNP, a Jobbik, az LMP és a függetlenként induló Mester László állapodott meg, s arról tájékoztatták az ötödik, a kerületi baloldali demokratikus összefogás által támogatott jelöltet, Szaniszló Sándort is. Az eljárás is a "négyeket" minősíti, de a feltételek is:

• pártonként limitált számú meghívott vehet részt a rendezvényen - ez az első logikus feltétel
• minden jelölt ugyanannyi időt kap, ahol kifejtheti álláspontját - ez pedig az utolsó
• ez az időkeret: 2 perc bemutatkozás / 3 perc helyzetértékelés / 3 perc program ismertetés
• a jelölteknek a vendégek nem tehetnek fel kérdéseket, kivétel pár előre kijelölt középiskolás a Sztéhlo gimnáziumból
• a jelöltek egymásnak csak saját időkeretük terhére tehetnek fel kérdéseket, illetve egymás programjára is csak saját időkeretük terhére reagálhattak (eredetileg erre volt külön 2-2 perces külön időkeret, amit aztán a helyszínen elvontak)
• az eseményen a helyi TV stábján kívül más sajtós kép vagy videófelvételt nem készíthet (még az MTV stábját is elzavarták a helyszínről!)

Az ugye mindenkinek egyértelmű, hogy a pártonként limitált számú meghívott értelemszerűen az adott párt elhivatott szimpatizánsa, akit a másik négy jelöltnek "elég csekély" esélye van eltérítenie, meggyőznie saját igazáról.

Aki valaha is beszélt már nyilvánosság előtt, az pontosan tudja, hogy a fenti időkeretből csak a bemutatkozásra adott 2 perc a reális, a helyzetértékelésre és a program ismertetésére adott 3-3 perc azonban nem. Akinek egy kerület elmúlt négy évéről, illetve elkövetkezendő öt esztendejéről csak 3-3 percnyi mondanivalója van, az sokmindennek alkalmas, de polgármesternek biztosan nem. (Az persze igaz, hogy egy "Folytatjuk!"-hoz elegendő, ahhoz viszont ez is túl sok.)

Középiskolás diák csak elenyésző számban szavaz adott tanév októberében még akkor is, ha végzős. Épp egy ilyen vitán kell bevonni az ifjúságot a helyi politikába?

A kérdések és opponencia saját program időkeretére terhelése a vita, mint olyan, tökéletes ellehetetlenítése. (V.ö.: a nagyon szűk időkeretről írtakkal! "Vagy elmondod a magadét barátom, vagy a másik négy vetélytársaddal foglalkozol összesen három percben, döntsd el!")

Az utolsó pontról pedig mindenkinek meglehet a saját véleménye is, főként ha élt már abban a korban, amit ma "átkosként" emlegetnek.

Már a magyar népmesékben is szép hagyománya van a látszatcselekvésnek, ahol ráadásul az ügyesen lavírozó elnyeri méltó jutalmát, én mégis úgy gondolom, aki komolyan veszi a demokráciát, aki partnerként tekint az itt élőkre, az nem ezen a téren kezdi a hagyományőrzést! (Az alábbi videó 6:12-től válik érdekessé e tekintetben. :-) )

Mint fentebb írtam, egymástól látszólag nagyon eltérő dolgokról fogok írni, amik szerintem mégis szorosan összefüggenek. Ahogy az előző példa, úgy az alábbiak is a kerületet vezetők látszatcselekvéseire hivatottak ráirányítani a figyelmet.

Történt pár hete, hogy a Béke téren elvben elkezdődött az átalakítás. A "munkaterületet" - ahogy kell - lekerítették, s a kerítésen hatalmas színes molinókkal adták tudtunkra a jó hírt. Nem véletlenül nem volt átlátszó a ponyva. Az ott élők sorra hívtak telefonon, hogy a molinók mögött - amit talán célszerűbb lenne ezért a katonaságtól jól ismert kifejezléssel "álcahálónak" nevezni - nem zajlik semmi, ami ezt a hatalmas rákészülést indokolttá tenné. Utánanéztünk. Három alakalomal jártam ott munkaidőben. Ebben kétszer senki nem tartózkodott a körülkerített részen, ezért - hogy elfogultsággal ne legyek vádolható - most megmutatom, milyen volt ott egy mozgalmas munkanap. Íme a takarásban végzett lázas tevékenység:

Hozzáértő ismerősök elmondása szerint a színes-szagos önreklám kivitelezése legalább félmillió forintjába került az önkormányzatnak - tehát nekünk -, amit azért ellenőrizni fogunk október 13-a után.

Sajnos nem annyira látszattevékenység, mint nagyon is valós, hogy amikor az érdemi munka megindult, annak rögtön pár hatalmas fa bánta kárát. Polgármesterünk persze megelőzendő a felháborodást igyekezett már jó előre meggyőzni mindenkit, hogy ezt kényszer szülte. Valahogy így: Nekem meg rögtön az jutott eszembe, milyen jó is ha a KDNP-n keresztül jóban lehet lenni az égiekkel, akik épp akkor küldenek hatalmas esőket, amikor a Béke teret átalakítják. (Az előzetes tájékoztatókon mindenhol azt hallottuk, hogy fákat nem kell kivágni a rendezéshez, a tervezők - nagyon helyesen -  a meglevő értékes növényállományt integrálták terveikbe.) Micsoda pech! A fák ugyanis valóban egészségesek voltak ... de hát láttunk már ilyet mostanában nem egyszer. :-(

És végül még egy jelenségről szeretnék megemlékezni, ami jól nyomonkövethető a kerületben nagyhirtelen megindult kisebb-nagyobb infrastrukturális beruházások esetében. Ez pedig a néhol tervezetten, néhol szándékolatlanul félkész munkák tömege, az átvételkori ellenőrzés, illetve szigor hiánya. Említhetném itt a Petőfi utca napokban befejezett második felújítását is, ahonnan a kivitelezők már elvonultak, így várhatóan az általuk tönkretett járdát már nem ők fogják kijavítani, mint ahogy a régi, töredezett szegélykövek sem lesznek már kicserélve, hiszen új szegélyek csak a szikkasztóknál készültek. A "csak a nagyja" szemlélet itt is nyomonkövethető, most azonban egy másik helyszínt ajánlanék az érdeklődők figyelmébe. Ez a helyszín az egykori Fürst Sándor (most Kiss István) utca, illetve annak a Cziffra György utcával való találkozása. Magában az utcában készült egy vízelvezető folyóka-rendszer, ami az itt nagyobb esőzések során lezúduló csapadékvíz elvezetésére lenne hivatott. Nos, ez a folyókarendszer alulméretezett, amit jól mutat, hogy a nagyobb esők alkalmával itt lefolyó víz kilép a mederből, és alámossa az utat. Ma már az út melletti "természetes folyóka" keresztmetszete helyenként nagyobb, mint az építetté. Ahogy a mellékelt képen is látható, a folyókának nem csak keresztmetszetével, hanem teherbírásával is gond van. két eset lehetséges: vagy gyalogos forgalomra méretezett teherbírású elemeket építettek be, vagy selejteseket. Egy biztos: a forgalomlassítót kikerülő autósok rövid idő alatt tönkretették a műtárgyat, aminek elvben egy autó súlya meg sem kottyanhatna. (Amikor a Google autója ott járt, a sérülések már helyenként megjelentek a folyóka alján, de a helyzet azóta jelentősen romlott.)

És a Kiss István utca kálváriájának ezzel még nincs vége. Az említett folyóka az utca alján egy átereszben folytatódik. Ha azt nézzük, mekkora víztömeg lefolyásával kell itt számolni, maga az áteresz sem tűnik megfelelő keresztmetszetűnek, ám ha az a karbantartrás elmaradása okán olyan állapotban van, mint ez, akkor nem csoda, hogy szinte egyáltalán nem tudja betölteni szerepét. Az elmúlt napok folyamán rendszeresen megfordultam arrafelé, így dokumentálni tudtam, ahogy az mostani csendes őszi esők vizét az áteresz csak harmadnapra volt képes átbocsájtani. Íme:

A képek magukért beszélnek, és azt hiszem, jól gondolom, hogy mindannyian tudnánk hasonlókat készíteni közvetlen lakókörnyezetünkben. (A kampány során körzetem minden zugában megfordultam. Egy ideig fotóztam, aztán felhagytam vele.) A dolgokat nem elég megcsinálni: jól kell megcsinálni! Nem a látszat, hanem az eredmény a fontos, és az eredmény - bármennyire is furcsa - nem a "valami", hanem annak működése!

Mi valódi gazdái leszünk a kerületnek. Itt élünk, naponta szembesülünk a bosszúságokkal, s mivel választóink elérhetnek, számonkérhetnek bennünket, nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne oldjuk meg az adódó problémákat. Aki csak dolgozni jár ide, annak "térkép e táj" ... s még így négy év után sem mindig igazodik el rajta. Ezen kell változtatnunk. Kezdjük a szavazáson egy jó helyre tett kereszttel!