Talán emlékeznek az olvasók arra, hogy valamikor, nem is olyan régen még Parkvárosként emlegettük kerületünket. Hatalmas, szépen gondozott zöldfelületeink, a pesti oldal legnagyobb összefüggő erdeje vagy éppen a Bókay Kert ősfás parkja mellett erre leginkább kiterjedt kertvárosi övezeteink, sokunk kedvelt lakóhelye szolgált alapul. Fiatal koromat a Ganzkertvárosban töltöttem – szüleim mai napig ott élnek – és mikor családot alapítva új otthon után néztem, hasonló környezetben, a Bókaytelepen találtam meg azt a helyet, ahol fel szeretném nevelni lányaimat, s ahol majd öreg koromban szelíd gesztenyét sütögethetek annak a fának a terméséből, amit én ültettem el. (Igen, a képen mögöttem az bizony "AZ" a szelídgesztenye fácska.)

Sokan élünk így a kerületben. Idősebb lakótársaink többsége itt élte le egész eddigi életét, a mi generációnknak saját döntése, hogy itt létesít otthont, gyermekeinknek meg talán az utolsó dolog, ami eszébe jut, hogy valaha is elmenjenek innen. Szeretünk itt élni, ismerjük és óvjuk is ennek a környezetnek az értékeit. Rajtunk áll, hogy ez így is maradjon.

A válságot megelőző ingatlanpiaci boom hatalmas károkat okozott ezeken a területeken. Ennek legfőbb oka a rossz, következetlen, vagy egyszerűen csak más értékeket előnyben részesítő szabályozás és az olcsó hitel által gerjeszett hatalmas fizetőképes kereslet egymásra találása volt. Sok értékes, még lakható, bár felújítást igénylő épület pusztult el ebben az időszakban. Az eredményt ismerjük: azokon a telkeken, amiket az egykor a parcellázást elindító eleink egy-egy család számára gondoltak alkalmas méretűnek, ma minimum három, de sok helyen hat-nyolc család otthona áll. Félreértés ne essék! Változtak az idők, másképp élünk, mint akár csak nagyszüleink, sokaknak nincs se szüksége, sem igénye akkora kertre, mint őseinknek, tehát az, hogy az új vevők zöme kisebb telekrésszel keres kertes otthont érthető és logikus következmény. A gondot ott látom – és látjuk nagyon sokan, akik itt élünk –, hogy a megváltozott keresletet sem a településszerkezet, sem az intézményi, sem az infrastrukturális hálózat nem követte le. Ennek vannak anyagi okai – egyszerűen nem volt pénz fejlesztésekre – , de vannak egyszerű fizikai korlátai is, amiken semmiképp nem tudunk áthágni. (A kertvárosi utcák adott szélessége, az árkos csapadékvíz-elvezető rendszer keresztmetszete, az épületek egymástól való távolsága olyan adottságok, melyeket nem lehet minden határon túl feszíteni.) Ez azt is jelenti, hogy tudomásul kell vennünk: kertvárosaink optimális befogadóképessége véges, és ha ezt jelentősen meghaladjuk, az itt élők ingatlanjai rohamos értékcsökkenést fognak elszenvedni.

Úgy gondolom ezért, hogy ha az általunk ismert és szeretett viszonyokat, életminőségünket, és talán nem utolsó sorban ingatlanjaink értékét meg kívánjuk őrizni kertvárosainkban, akkor arra kell törekednünk, hogy azok népsűrűsége jelentősen már ne növekedjen, inkább a jelenlegi szint környékén stagnáljon. Környezetünk intézményeit, szolgáltatásait, infrastrukturáját ehhez kell igazítani – ez viszont elengedhetetlenül szükséges feladat is egyben, s ezen a téren nagyon kevés dolog történt az elmúlt években!

Tömbbelsők felszabdalt, eltűnedező zöldfelületi a Bókaytelep értékes kertvárosi lakóövezeteiben

Ennek érdekében a kerületi építési szabályozást a kertvárosi övezetek tekintetében gyökeresen át kell alakítani. Korlátozni kell az utcafronttól távolabb eső kertrészek beépítését, az ingatlanonkénti lakásszámot és szigorúan be kell tartatni a gépkocsik telken belüli elhelyezésének kötelezettségét. Folytatni kell, és helyi jogszabályi szintre kell emelni a megkezdett, de lendületét vesztett helyi értékvédelmi programot annak érdekében, hogy még meglevő, településünk egykori arculatát híven örző épületeink ne bontókalapács alatt végezzék, hanem felújítva, korszerűsítve szolgálják új tulajdonosaikat, s legyenek továbbra is ékei környezetünknek.

Az érintettekkel szoros konzultációval olyan forgalmi viszonyokat kell kialakítani, melyek megnehezítik, vagy értelmetlenné teszik ezekben az övezetekben az átmenő forgalmat visszaadva ezzel utcáink csendjét és nyugalmát.

Sajnos az itt élők számára nagyon is ismerős a helyzet

Biztosítani, könnyíteni kell a kertek gondozásának feltételeit. Ki kell terjeszteni a komposztálási és a zöldhulladék-begyűjtési programot, fokozni kell az utcák fásítását, illetve ösztönzőket kell találni arra, hogy ezt az itt élők maguk is megtegyék. A díszfák mellett gyümölcsfákat is telepítünk utcáinkra.

Járdákat, szabályosan kivitelezett utakat és működő csapadékvíz-elvezető infrastruktúrát kell létesítenünk és fenntartanunk. A közlekedésbiztonság mellett a vagyonbiztonságra is nagyobb figyelmet kell fordítanunk: térfigyelő kamerákat kell telepítenünk, és saját kamerarendszer létesítésére, illetve távfelügyeleti rendszerbe kötött védett ingatlanok fejlesztésére kell ösztönöznünk a kertvárosi lakosokat.

Eső után ... no nem köpönyeg, de majdnem: homokzsák. 
A hatékony csapadékvíz-elvezető rendszer kiépítése helyett árvízi helyzetet idéző megoldásokra kényszerül a Városgazda a Bókaytelep mélyebb fekvésű részein (saját fotó - 2014.09.13.) 

Sok tehát a tennivaló, nagy a lemaradás. Éveket vesztegettünk el, de közösen megoldjuk ezeket a feladatokat, és  élhetőbbé tehetjük kertvárosainkat.