Hirdetés

Hirdetés

Magamról

A Párbeszéd Magyarországért Párt XVIII. kerületi önkormányzati képviselője vagyok.

A 2014 évi önkormányzati választáson a kerületi demokratikus ellenzéki erők összefogásának listájáról kerültem a testületbe. A PM két képviselővel vesz részt a munkában. Kezdetben Horváth Zsófia képviselőtársammal alkottuk a PM kerületi képviselőcsoportját, 2017 januárja óta pedig Somody László frakciónk másik tagja. Jómagam építész és településtervező, városgazdász végzettségem okán a Településfejlesztési és Fenntartható Fejlődés Bizottságának vagyok tagja.

Állandó oldalak

Találkozzunk a Facebookon!

  

Szerintem ...

Szerintem ez a minimum

Friss topikok

Címkék

56 (1) akciók (4) állatvédelem (1) alpolgármester (1) Bajnai (1) beiratkozás (1) beszámolók (5) bevándorló (2) BKK (1) Bogányi-zongora (1) Bókaytelep (5) Bókay iskola (1) Budapest (2) civil (1) csatorna (1) csatornázás (2) díjazás (1) Dömötör (2) egészségügy (2) együttműködés (1) energetika (1) energiabeszerzés (2) építőipar (1) erdőírtás (1) események (1) EU (1) EU-s projektek (2) FCSM (2) FIDESZ (18) forgalomszervezés (2) FTSZV (1) gárda (1) gazdaság (1) Gilice tér (2) gyermekéhezés (1) Halmierdő (1) helyi politika (19) hírek (13) iskola (5) Karácsony (1) Karácsony Gergely (2) kéményseprés (1) környezetvédelem (6) Környezetvédelmi Világnap (1) korszerűsítés (1) közbiztonság (5) közérdekű (13) közlekedés (1) közmeghallgatás (3) közpolitika (10) közszolgáltatás (1) köztartozás-mentesség (1) Krisár (1) KT-ülés (11) Kubatov (2) Kucsák (9) külpolitika (2) Kunhalmi (2) Kunhalmi Ágnes (2) lakásépítés (1) lakópark (1) Lévai (1) LMP (2) M0 (9) magasház (1) Magnet Bank (1) Matolcsy (1) megemlékezés (1) menekült (2) menkült (1) migráns (2) MNB (1) Momentum Mozgalom (1) népírtás (1) NER (1) offshore (1) oktatás (2) OLAF (1) önkormányzati választás (1) órarend (1) örmények (1) országos (23) országos lista (1) pályázat (1) Párbeszéd (69) Párbeszéd Magyarországért (84) Párizs (1) Pestszentlőrinc (4) Péterhalmi erdő (2) PM (79) rendezvény (8) rezsiharc (1) Scheiring Gábor (1) Simon (2) Somody (1) sport (1) Szabó Rebeka (1) tájékoztatás (6) terror (2) TFFB (3) törvénykezés (1) Trianon (1) Ughy (21) ügyek (60) ünnep (6) útépítés (2) vagyonnyilatkozat (1) válaszolok (2) választás 2018 (1) vélemény (6) XVIII. kerület (1) Címkefelhő

Feedek

Igen, bűnözési hullámok. Nem egyszerűen növekvő bűnözésnek, hanem egyre megújuló, módszereiben és céljában is újabb és újabb Rubicont átlépő cselekménysoroknak vagyunk tanui. Amíg csak hall róla az ember, hajlamos pusztán a számokra, grafikonokra figyelni, s amíg utóbbi alpesi csúcsokat idéző magaslatokat nem rajzol a koordinátarendszerre, akár magában csendben morogva tudomásul venni a történéseket. A dolog megítélése mindenkinél akkor változik igazán, amikor közelről - ne adj' Isten, testközelből - tapasztalja meg a bűnözés gyászos következményeit. Nem hiszem, hogy lenne olyan közöttünk, akit elkerült volna eddig ez a tapasztalás, így nekem is kijutott - ezért még nem ültem volna a billentyűk elé. Loptak már el táskát, iratokat, pénzt, törtek már be és fel birtokomban levő ingatlant, illetve ingóságot - a nagyvárosi létben ez benne van, s bár maga ez a "beletörődés" önmagában nem teljesen normális érzés, azért idővel hozzá lehet edződni.

Nem tudom, ki hogy van vele, de engem egy-egy bűneset kapcsán az elkövetés körülményei, a helyzet kezelése jobban felzaklat, mint az okozott kár iránt érzett felháborodás.

Amikor rokonomhoz fényes nappal délelőtt, az utcai ablakot betörve törnek be, s amikor ezt megismétlik az utca további 5-8 házában két héten belül, akkor azon megütközöm. Amikor a történtek hatására összezáró szomszédságnak azzal kell szembesülnie, hogy hiába finanszírozná meg az utcában a térfigyelő rendszer kiépítését, annak felügyeletére a "drót túloldalán" nincs erőforrás, és különben is "kertes házak között a rendszer nem elég hatákony", akkor meglepődöm, s amikor ezt elfogadva a helyiek megszerveznék saját térfigyelő hálózatukat, akkor kiderül, hogy arra meg joguk nincs, akkor már inkább felháborodom. 

Amikor közeli hozzátartozóm autójának üléséről úgy emeleik ki a táskáját a bevásárlóközpont parkolójában, hogy ő közben ugyanannak az autónak a csomagtartójába pakol, azt mondom "bátor volt" a nyomorult, de amikor kiderül, hogy a - rendőrségi megfogalmazásban - "napi több ilyen esetünk van" ellenére az egész hatalmas parkolót egyetlen kamera sem, mindössze egy biztonsági ember felügyeli, már meglepődöm. S miután tudatosul, hogy a felügyelettel megbízott személy szolgálati telefonján nincs városi vonal, így rendőrt még véletlenül sem tud hívni - tegyük gyorsan hozzá, nem is akar: az éppen kirabolt (telefon nélküli) ember helyzetének megoldásához való hozzájárulása kimerül a "Hívjon rendőrt asszonyom!" jó tanácsban - , nos akkor már inkább felháborodom.

Azt látom, megy a papírgyártás, az alibi-rendvédelem, pereg az "úgy-csinálunk-mintha" jól ismert filmje. Tisztában vagyok vele: az hogy én politikusként így látom a dolgot, csak "egy dolog". Nagyjából a "mégis kit érdekel", "ellenzéki, tehát elfogult, csak a rosszat látja" kategóriába tartozik - hajlandó vagyok ezt lenyelni, lévén a rendvédelem nem szakmám, nem értek hozzá.

A gond, kedves barátaim - és tisztelt illetékesek - ott van, hogy nem csak én látom így, hanem az igazán érintettek is. Nem, nem csak a tisztes polgárok ... a tisztességtelenek, a bűnözők. Tudják, az úgy van, hogy ebből élnek. Orruk van hozzá, hát gyorsan kiszagolják. És ha azt látják, gyenge a strázsa, mennek oda is, tesznek olyat is, ahova, és amit korábban nem! És elindul egy újabb hullám, ami maga alá temeti a régit, a kisebbet, a gyengébbet, a még talán kezelhetőt ...

IMG_6105.jpg
IMG_6107_1.jpg
IMG_6108.jpg

És itt érkeztünk el a mai naphoz, bejegyzésem szomorú apropójához. Történt, hogy ma a képviselői irodában volt reggel dolgom, s a szomszéd bádogos szaküzletnél ez a kép fogadott. Elbeszélgettem a tulajokkal, megtudtam, hogy az eset valamikor este - nem éjjel, nem hajnalban! - történhetett, hogy a kár értékében csekély ugyan, de az üzletvitel szempontjából annál érzékenyebb az eltulajdonított dolgok hiánya, hogy reggel 6:30 óta várnak a helyszínelőkre, akik - mint utóbb kiderült - 10:30 körül meg is érkeztek, és hogy az igazi baj a kieső munkanapok által okozott kár ... és a bizalom megrendülése. Elmondták, a szomszéd boltot tavaly háromszor rámolták ki, őket akkor elkerülte a baj, de lám, most ők voltak soron ... és "mégis micsoda dolog, hogy a kerület legforgalmasabb útján ilyen megtörténhet, méghozzá nem is a legcsendesebb időszakban?!"

... Sajnáltam őket. Át tudom érezni a bosszúságot, dühöt, s miközben ezen gondolkoztam, elsétáltam egyik munkám helyszínére, mely kicsit odébb, de ugyancsak a forgalmas Üllői út mentén található. És mivel fogadnak? "Képzeljem, mi történt!? A házban lakó néni kórházba került, s míg bent feküdt, betörtek a lakásába, és elvitték értékeit."

Ez így már "kicsit" sok - mondhatni sokk - volt! Egyetlen napon csak az én ismerettségi körömben, egymástól néhány száz méteren belüli helszíneken két betörésről értesülni! És nem ám akárhol! Ez nem a "senki földje", nem is a "kerületszél", de még csak nem is a csendes kertvárosi övezet, ahol a gyér forgalom bűnre csábítja az arra vetemedőket. Ez a kerület legforgalmasabb útja, "A" fő út, ez az Üllői út!

450px-Szecsi_Margit_18_ker_Kossuth_ter_0203_1.JPG"Hát mi folyik itt?" - csodálkoznának rá kerületére Kő Pál gyönyörű alkotásán Szécsi Margit szomorú szemei, de nem teszik: több hónapja már, hogy a szobor feje egy "színesfémgyűjtő" vagyonába olvadt.

IMG_6111.jpg

Címkék: közbiztonság közpolitika Párbeszéd Magyarországért PM

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://petrovai.blog.hu/api/trackback/id/tr495507900

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.